Elfogyott a bab

Végre. Egy hete babot eszünk, akár az igazi Costa Rica-iak. Múlt héten vendégünk volt a ház tulajdonosa és főzött nekünk tipikus Costa Rica-i ételeket, gallo pintot és cevichet. Ehhez szükség volt többek között egy adag babra, amit aztán egész héten ettünk, annyi készült belőle. Az itteniek, ha kérdezik őket, hogy mi a jellemző a Costa Rica-iakra, akkor elsők között említik, hogy állandóan babot esznek rizzsel. És ez úgy tűnik így is van. Lássuk milyen helyi ételeket kóstoltunk meg.

A ház tulajdonosai vendégül láttak minket a hétvégén. Eljöttek hozzánk és főztek tipikus Costa Rica-i ételeket. A szombati vacsora a képen balról jobbra:  rizs, mellette a letakart lábasban (okos fotós...) bab, sült babán, a kis tálban pálmakockák, avokádó és végül a nagy tálban ceviche. A szószok nem látszanak, de van majonéz, ketchup, natilla és valamilyen zöldséges szósz is, amit úgy tűnik nagyon szeretnek. Általában többféle ételt tesznek az asztalra és mindenki abból vesz, amihez kedve van.

Costa Ricai ebéd

Nézzük meg a két latin-amerikai specialitást!
A ceviche alapvetően halból, tengeri herkentyűkből készült étel. Nekünk, mivel alapvetően nem eszünk húst, megcsinálták főzőbabánból. Ebben volt egy jó nagy adag zöld főzőbanán, pár apróra vágott zöldség elsősorban ízesítesnek, rengeteg citrom és egy kis ecet, ha kevés lenne a citrom. Egész hétre jutott belőle, akárcsak a pintóból. Számomra meglehetősen savanyú volt az étel a rengeteg citrom miatt, de összességében ízlett.

Úgy tűnik, hogy tényleg mindennapi alapétel a pinto, azaz rizses bab. Mondjuk fele-fele arányban rizs és bab. Feketebab vagy vörösbab megfőzve, fűszerezve, rizzsel összekeverve. Koriander biztosan szerepel a fűszerek között. Csokorban veszik, mindenhol lehet kapni és feltételezésem szerint rengeteg fogy belőle. Mi is vettünk egy csokorral, aztán véletlenül egy másikkal is, ami most is ott pihen a mélyhűtőben további felhasználás céljából. Szerintem ennyi korianderrel vagy 2 évig elleszünk.

Pinto sült banánnal

A pintót lehet enni húsokkal, sült banánnal (ez van a képen, immár saját készítésű), raguszerű fogásokkal, tükörtojással, natillával (ez olyasmi, mintha a tömlős sajt és a mascarpone között lenne félúton) vagy bármi mással. Ettünk brokkolis főzőkörte (olyan, mint a karalábé) ragut a pinto mellé.

A hétvégén készült bab kitartott egész héten, még úgy is, hogy többször ettük vacsorára is, sőt reggelire is, nem csak ebédre. Csináltunk belőle pintót, többféle variációban, több étekezéshez is naponta, majd végül babfőzelék lett a maradékból. Szóval egy ideig most elég volt a rizses babból.

Pintot az itteniek gyakorlatilag minden étkezéshez esznek. Legalábbis amikor itt voltak nálunk a vendégeink 2 napon keresztül, teljesen természetes volt, hogy minden étkezéskor az asztalra kerül a pinto. Kenyeret úgy tűnik semmihez nem esznek, legalábbis olyat nem, amit Magyarországon lehet kapni, biztosan nem. Korábban már írtam, hogy itt olyan nincs is. 

Kérdésünk, hogy milyen gyakran esznek itt az emberek főtt ételt, először nem is lelt értő fülekre. Azt hiszem nem csak a nyelvi nehézségek miatt.  Elmondtuk, hogy nálunk a reggeli és a vacsora gyakran szendvics vagy ehhez hasonló. Erre nagy elkerekedett szemekkel néztek ránk, hogy ez hogy lehet. Itt gyakorlatilag minden étkezéshez van rizs és bab. Természetes, hogy minden étkezéskor főtt ételt esznek. A piacon a bácsika, amikor meglátta, hogy van 2 bagette a szatyromban, rögtön rákezdett, hogy "mucho pan, malo" - azaz a sok kenyér rossz.

Úgy tűnik, hogy a lehetőségekhez képest elég kevés gyümölcsöt esznek az itteniek. Mi rengeteg ananászt eszünk, házigazdáink azt mondták, hogy a helyiek nem esznek túl sok ananászt. Csináltam ananászból "kókuszgolyót" is, és meglepődtek, hogy mi milyen sokféleképpen esszük az ananászt. Ők csak natúran, mi meg amellett eszünk csokis ananászt (natúr kakóporban megforgatva az ananászkockákat) vagy akár sütiként. Mondjuk ananász lekvárt itt is lehet kapni.

Rákérdeztünk, hogy hol lehet kakaót venni, mert a boltokban csak 10 dkg-s kiszerelést találtunk, illetve szívesen vennénk kakaó növényt is. Azt a választ kaptuk, hogy Limonban (ami az ország másik fele, és még egy ilyen kis ország esetén is 200 km távolságot jelent). Ez felettébb meglepett, lévén egy kis országról beszélünk, így számomra érthetetlen, hogy miért csak egy helyen lehet kapni egy helyi terméket.

A gyümölcsöket gyakran sózva eszik. Ha megkérdeztük, hogy mi az, ami éppen a kezükben van, milyen az íze, gyakran jön a válasz, hogy ez xy és milyen finom citrommal leöntve és megsózva. Pl. a zöld (más szóval éretlen) mangó, az ananász, a carambola, narancs és még volt valami, amit csakis sózva. Még nem kóstoltam meg így, de egy próbát majd megér. A zöld mangót egyébként úgy eszik, hogy megsózzák, vágnak mellé hagymát, megy egy kis citrom rá és még jön egy zöldséges öntet hozzá. Nekem nem nyerte el magában a tetszésemet, talán rizzsel jobban ízlett volna. Savanyú és kicsit csípős ebben a kombinációban. De azt hiszem inkább megvárom, míg beérik a mangó. (Ami egyébként pl. Magyarországra ebben a  zöld formában indul útnak.)

Egy heti pintoevés után mi voltunk a vendéglátók a hétvégén. Köszönöm az ötleteket, amiket kaptam tőletek. Amit készítettünk: zöldségleves, ami hamisgulysának indult, de mivel semmilyen vonásában nem emlékeztetett a gulyásra, így zöldséglevesként tálaltuk. Főztem sárgaborsó főzeléket (száraz feles zöldborsóból), készült tócsni, valamint káposztás tészta is. Ez utóbbira azt mondták, hogy Kínában ettek már hasonlót. :) Desszertnek pedig palacsinta. A tócsnit csak magyarul tudtam megnevezni, de feltalálták magukat és határozottan kijelentették, hogy ez bizony krumplitorta. Számomra nem igazán jelent tortát az olyan étel, ami olajban sül, de valószínűleg csak nem tudok elég jól spanyolul és a "la torta" többet jelent, vagy éppen mást, mint az általam elképzelt torta.

Sütőben sajnos semmit nem tudtam készíteni, mert jelenleg nem működik. Így a zserbó és társai talán legközelebbre marad. Bár még életemben nem készítettem zserbót. Viszont eszembe jutott még a szilvás gombóc, valamint a madártej, mint ami érdekes lehet.
Alapvetően ízlett nekik az étel. Másnap viszont már nem ettek a se a levesből, se a frissen készült zöldbab főzelékből (mondjuk azt nem sikerült igazán jól elkészítenem), helyette rizset ettek tükörtojással. Hogy mi volt az oka annak, hogy nem tartottak velünk, nem derült ki.

Végül egy-két érdekesség képekben

Citrom, aminek a héja zöld, belseje narancssárga és savanyú, mint a citrom.

Citrom

Valamilyen gyümölcs, ami meglehetősen savanyú, viszont nagyon finom innialót lehet belőle készíteni. A nevét sajnos nem tudtam megjegyezni, ismét meg fogom kérdezni. Azért ilyen ronda, mert le volt fagyasztva.

Savanyú gyümölcs

Végül Ádám szülinapi tortája karambolával díszítve.

Szülinapi torta

Ételekről egyelőre ennyi, bár szerintem még fogok írni róluk, mert a hűtőben már ott a pihen a malanga. Nem tudom pontosan mi az, krumpliszerű valaminek tűnik, kíváncsian várom majd az ízét is.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez iratkozz fel e-mail értesítésre. Kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot. Ezután nézd meg a postafiókodat, majd kattints a levélben levő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jelenik meg, ezért írtam az útmutatót.)