Sakk gyakorlóverseny

A mi ihletésünkre rendeztek egy sakkversenyt Alajuelaban. Egynapos verseny, 7 forduló, 20 perc + 5 másodperces meccsek. Dávid megnyerte, Ádám pedig 4. lett a 10 év alattiak kategóriában. Nagyon ügyesen küzdöttek mindketten. Egymás ellen is össze kellett mérni a fiúknak a tudásukat.

A verseny

Magyarországon jártunk a Sakk Matyi által rendezett versenyekre. Minden hónapban volt egy verseny Budapesten, összesen 10 forduló egy évben. Alapvetően korosztály szerint kerültek a gyerekek beosztásra, azonban mind a négy korosztályra érvényes volt, hogy aki megnyerte az aznapi versenyt, az feljebb ment egy kategóriával a következő fordulóban, aki pedig az utolsó helyen végzett, az lejjebb került egy kategóriával legközelebb. Tehát mindenki a teljesítményének megfelelő szinten játszhatott.
Itt kétféle versenyt rendeznek, vagy korosztály szerintit, vagy tudás szerintit. Ez utóbbi mondjuk elsősorban a hivatalos ÉLŐ ponttal rendelkező gyerekekre igaz. Mi egyelőre csak korosztályos versenyen vettünk részt.

Tehát a gyakorlóverseny úgy jött létre, hogy elmeséltük ezt a fajta versenyt egy sakkos anyukának, aki továbbmondta olyan edzőnek, aki versenyeket szervez, végül megszületett ez a verseny. A verseny korosztályos volt, így a fiúk mindketten a 10 év alatti kategóriába kerültek. Igaz Dávidot először a 12 év alattiakhoz sorolták, mert olyan magas. Emlékezett rá a szervező az előző versenyről és meg sem nézte, hogy mennyi idős. Aztán átrakták a saját korosztályába. (Aminek Dávid nem annyira örült, de itt is talált kemény ellenfeleket, tehát nem volt sétagalopp a forduló.)
A fiúk megküzdöttek sok-sok ellenféllel, többek között egymással is.

Testvérek küzdelme

 Ebédszünet

 Ebédszünetben kiugrottunk a közeli, elképesztő méretű plázába. Ezen semmi érdekes nem volt, egyszerűen ez volt gyalogostávolságban. A hatalmas épület pont olyan volt, mint egy szokványos európai vagy amerikai pláza. Ami talán különlegességgé teszi, hogy itt eddig nem találkoztam ilyen típusú vásárlóhellyel. A más városokban látott nagyáruházak inkább nagyobb áruházak voltak, ahol van egy fő irány és mellette lehet kapni más terméket is, de nem futottam eddig össze olyan hellyel, ahol egy központi épületben lenne sok kisebb-nagyobb butik, bolt. Alapvetően olyannyira érdektelennek gondoltam, hogy igazából le sem fényképeztem. Ez a kép is inkább a csillár miatt készült.

Plaza

3 perc + 2 mp

Ebéd után folytatódott a meccs.
A leglátványosabb az utolsó forduló volt, ahol 3 perc állt mindenki rendelkezésére a játékhoz, plusz 2 másodperc minden lépés után. Itt nem nagyon van tér, főleg nem idő arra, hogy sokat gondolkozzon az ember egy-egy lépésen. Előző versenyen van, akinek egy óra sem volt elég a parti befejezésére, és úgy vesztett, hogy lejárt az ideje. 

A videón a gyerekek sakkoznak a 3 perces játékban. A hangzavar elsősorban annak köszönhető, hogy egy nyitott csarnokban volt a verseny, és a nézők ,illetve a játszmát befejezők között is akadtak beszélgetők. Valamint kint hangosabb sportesemények zajlottak, ahonnan beszűrődtek a hangok.

Hazaút

A verseny Alajuélában volt, ami tőlünk busszal mintegy 2 órára van. Szerencsére csak 9-kor kezdődött, így el tudtunk menni egy napra. 

Odafele minden zökkenőmentes volt, inkább a helyszínt volt érdekes megtalálni. Alajuela sportpálya. Ez volt az instrukció. Rögtön kettőt is találtunk belőle a térképen, egészen közel egymáshoz és szerencsére a buszmegállóhoz is. Aztán chaten tisztáztuk, hogy melyiket kell keresnünk. Kiderült, hogy egy hatalmas sporttelepen rendezik a versenyt, ahol egyébként az egyik sakk-klub is megtalálható. De ezt már csak akkor tudtuk meg, amikor beléptünk a telepre.

Visszafele sikerült megtalálnunk a buszállomást, mert ez nem egyezik meg az érkező buszok leszállóhelyével, majd ki derítettük, hogy hol lehet jegyet venni, és hogy mikor indul a  következő járat. Végül rengeteget kellett várni. Ez nem volt meglepetés számomra, mert amikor egyszer autóval jöttem délután San Joséból haza, akkor több, mint 2 órába telt az első 20 km megtétele, akkora forgalom volt késő délután. A jelek szerint ez teljesen mindennapos. Így az a 40 perc, amivel később jött a busz, nem is tűnik olyan soknak. A következő 40 perc alatt pedig sikerült megtennünk a város határáig hátralévő kb 10 km-t. Utána már szinte száguldottunk. A gyerekek nehezen viselték a várakozást.

Pedig a várakozás sem telt unalmasan. A buszokra rá van írva ugyan, hogy hova mennek, az azonban nincs, hogy melyik településen keresztül. Így a megvett jeggyel a kezünkben minden járatot, amiről úgy gondoltuk, hogy a végcél alapján akár át is mehet Esparzán, megkérdeztünk, hogy vajon tényleg arra megy-e. De nem mindig tudtuk meg a választ. Az az ember, aki összeszedi a menetjegyeket beszállás előtt -igen, erre külön ember van ezen az állomáson- nem tudta megmondani az útvonalat, kérdezzük a sofőrt. Végül sok sofőrt kérdeztünk meg erről.

Aztán jött egy busz, ami biztosan oda ment, ahova mi is akartunk menni, de nem engedtek fel rá, mert erre a járatra nem lehetett felszállni előre megváltott jeggyel. Korábban meg az derült ki, hogy a járművön nem lehet jegyet venni, előre meg kell azt váltani. Ezek szerint ez sem egységes itt.


A nagy kavarodásban végül az alábbi következtetésekre jutottunk. 
A buszok nem olyanok, mint otthon, hogy van egy központi busztársaság, hanem több vállalat foglakozik ezzel, és mindenki ott járhat, amelyik útvonalra engedélyt kap. Valamint ugyanazon az útvonalon több cég is rendelkezik engedéllyel. Feltehetően emiatt sincs egy egységes menetrend, mert mindenki csak a saját menetrendjét tünteti fel a weboldalán - már ha van neki weboldala - közös menetrend nincs.
Tehát a mi elővételben vett jegyünk nem annak a társaságnak a buszára szólt, amelyik hamarabb jött, mert arra nem lehet elővételben jegyet venni. Ez jelen esetben nem számított sokat, mert pár perccel később befutott várakozásunk tárgya és indulhattunk. 


Jegyvásárláskor kaptunk négy kis filcdarabot, rajta  négy számmal, ami nem volt egyértelmű, hogy mire való. Azt hittük helyjegyek, de tévedtünk. A cédula azt hivatott biztosítani, hogy aki előbb vesz jegyet, az hamarabb szállhasson fel a buszra. És ha mázlija van, akkor le is tud ülni. 

"Kupon" a buszra

Beszállás előtt beállt az ajtóba a jegyszedő és elkezdett kiabálni. 
Idősek jöhetnek! Felszálltak az idősek a buszra. Utána jöttek a kismamák és a kisgyerekesek, aztán jöttek a fogyatékkal élők, utána a sorszámmal rendelkezők, végül azok, akiknek már sorszám sem jutott. Helyünk szerencsére volt. Szerencsére, mert ez a megálló nem a végállomás volt, így már volt utas bőven és rengetegen lettek a végére, sűrűn álltak a folyosón is az emberek.

Esparzában az egyik buszállomáson meg kell venni előre a jegyet, legalábbis azokra a járatokra igen, amivel mi utaztunk eddig onnan. Utána le kell ülni egy cikk-cakkos sorban elhelyezett szék valamelyikére. És ha megjön a busz, akkor a székkordonon keresztül lehet eljutni a járműig. Aki hamarabb odaért, az szállhat fel hamarabb.

Indulás után minden zökkenőmentesen zajlott, késő estére rendben itthon is voltunk.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez iratkozz fel e-mail értesítésre. Kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot. Ezután nézd meg a postafiókodat, majd kattints a levélben levő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jelenik meg, ezért írtam az útmutatót.)