Uvita

Néhány napra elmentünk egy Uvita nevű településre. Uvita kb 200 km-re van tőlünk délre, mintegy 150 km-re a Panamai hátártól. A tengerparton fekszik. Azt hiszem leginkább egy unalmas kisváros jelzővel lehetne illetni, legalábbis, ami az én tapasztalataimat illeti. De a potenciál benne van a kisvárosban, hiszen 6-8 éve még út sem vezetett oda, most pedig már a város felé vezető utolsó 50 km is végig aszfaltozott. Valamint fellendülőben van az élet az infrastrukturán kívül is.

Uvita kicsi, üres (bár az üres mindenkinek mást jelent), a tengerpartja szép és elképesztően hangos.

Miért éppen Uvita? 

Uvitában él egy új ismerősünk, aki egy iskolát indít ott szeptembertől. Ennek az apropóján mentünk oda, hogy megismerkedjünk az iskola koncepciójával és megnézzük merre is van. Pontosabban lesz, mert csak az elmúlt hetekben kezdték el építeni az iskola épületeit.

Uvitára jellemző természet

Uvita városképe nem illeszkedik az eddig általam megtapasztalt Costa Ricai városképekhez. Igaz ilyen kis helyen még nem is jártunk és azt sem mondhatnám, hogy beutaztuk az országot, tehát nagyképű lenne bármit is állítani. Viszont eddig minden településen, ahol megfordultunk, találkoztunk a főtér-templom-körülötte boltok- kijjebb utcák kombinációval. Itt azonban hiányzik a megszokott főtér, nem láttam a templomot sem, pedig az biztosan van.
Lehet, hogy ebben a település domborzata is szerepet játszik, ugyanis a település tengerparthoz közeli része lapos, majd a keskeny lapos szakaszt követően egy meredek hegyoldalba épültek a házak. Lehet, hogy ez nem kedvezett a főtér és a körülötte levő sugaras elrendezés kialakulásának.
A városka (egyik) tengerpartja nagyon egyedi, ugyanis egy bálnafarokra hasonlít, amely azonban csak apálykor látszik. Itt töltöttünk el pár napot. A házból, ahol aludtunk rá lehetett látni a bálnafarokra.

Kilátás a tengerre

Itt egy profi kép a bálnafarokról, az enyémek nem sikerültek jól. És nem is ilyen közeliek.

Forrás: http://pixdaus.com/natures-sculpture-whales-tail-costa-rica-mareasresort-com-sp/items/view/228133/

Látszott a teraszról a naplemente, pont úgy, ahogy azt a tengerparttól távol élő ember elképzeli vagy a filmekben látja.

Napnyugta - telefonnal rögzítve

Uvita, ahol alig van valami. Vagy mégis? 

A városban alig van valami. Két élelmiszerbolton és egy pékségen kívül van egy étterem, egy kávézó, sok kis vendéglő elrejtve, szétszórva mindenfele. Nem láttam ruhabolt, könyvesboltot -mondjuk ez utóbbit eddig sehol nem láttam-, egyáltalán semmilyen bolt nem volt a két áruházon kívül. Iskola van, és gondolom vannak középületek is, csak nem láttuk őket. Emellett viszont meglepő, hogy van bank, nem is egy, és meglepő módon 2 autókölcsönző, amire szintén nem számítottam egy ilyen kis helyen.

Miután lement a nap

És van tengerpart, ott pedig óriási hangzavar. Nem ember keltette hangzavar, hanem a természet keltette hangzavar. Korábban Nicaraguában aludtunk közvetlenül az óceánparton, akkor nem tűnt fel, hogy ennyire hangos lenne az óceán. A tenger hullámzásának moraja töltötte meg a teret a szállásunkon, és amikor ott jártunk éjjel-nappal egyfolytában harsogtak a kabócák és ki tudja még milyen dzsungellakó állatok. Egy perc csend nem volt egész éjjel. Egy nagyon rövid időre hajnalban alábbhagyott a hangorgia, de aztán hamarosan újult erőre kapott. A felvételen szerintem elég jól visszaadódik az élmény. Beszédhangosságúnak simán lehetett a teraszon nevezni a természet hangját.

Érdekes élmény volt olyan helyen tölteni egy éjszakát, ahol egy percre nem némult el a természet, még virradatkor sem. És nem csak el nem némult, hanem nem is halkult el hosszabb időre.

A KABE iskola egyébként egy projektorientált iskola, ahol a diákok a tanulnivalót többnyire projektek formájában kapják meg, így nem tényeket tanulnak meg, hanem létrehozni és együttműködni is fognak tudni az iskola befejeztével.

Nem mellesleg az iskolától nem túl messze van ez a tengerpart a bálnafarok másik oldalán.

A bálnafarok mellett

Úton

Uvitába menet megálltunk egy-két helyen fürdeni egyet a nagy melegben.

Tengerpart Uvita környékén

Itt többen is piknikeztek és sátrat is lehetett állítani a fák alatt éjszakára. Valamint volt egy olyan kemping is, ahol az egyik ház olyan 10 méter magasan lehetett egy fára építve.

Kempingek közelében

Visszafelé szerettünk volna egy hegyi úton jönni, sajnos azonban Ádám rosszul lett a kocsiban és emiatt nem választottuk a 3000 méteres szintemelkedést. Inkább a laposabb úton jöttünk végig.

Hazafelé megálltunk félúton Jacóban. Rövid lehűlés az óceánban, majd kezdődhetett a heti sakkedzés egy hotel nem levédett wifijének köszönhetően. Én inkább tanulásnak hívom, a tanár edzésnek.

Online sakkedzés útközben

                                                               x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez iratkozz fel e-mail értesítésre. Kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot. Ezután nézd meg a postafiókodat, majd kattints a levélben levő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jelenik meg, ezért írtam az útmutatót.)