Irány Mexikó

Összepakoltuk a dolgainkat, leselejteztük a leselejtezhetőt, a nélkülözhetőt, a pótolhatót és az útirányt Mexikó felé vettük. (Előzőleg írtam arról, hogy miért mondtunk búcsút Costa Ricának.) Az első 2 napot Cancúnban töltöttük, majd átjöttünk a kiszemelt úticélunkhoz Méridába.

Pár napja itt ízlelgetjük az életet, kicsit más kezdéssel, mint Costa Ricában. Erről jöjjön most pár szó és fénykép.

Az indulásról már megírtam a bejegyzést, de még nem tudom közzétenni, mert a gyengélkedő számítógépemen van, így az most kimarad. A lényeg, szerencsésen ideértünk és semmit nem kellett otthagynunk, kidobnunk a reptéren. Az első állomásunk Cancún volt. Itt szállt le a repülő, és eltöltöttünk itt két napot.

Mexikói távolságok

Az ország hatalmas. Ez ugyan látszik a térképen és az ember ésszel tudja is, de magyarországi méretekhez szokva, számomra mégis elképesztő, amikor szembesülök vele a gyakorlati életben. Gondoltuk, hogy jó lesz nekünk repülővel Mexikóvárosba menni, és onnan tovább Merida. Mexikóvárosban egyébként is lett volna dolgunk, volt olcsó szállás is, amit találtunk. Aztán megnéztük, mennyi idő átruccanni Mexikóvárosból Meridába. Repülővel nem túl sok idő, de minek is nagyzolni azzal, hogy az ember repül, illetve a csomagjaink mennyiségét tekintve ez nem biztos, hogy jó ötlet. Nézzük milyen is ez a busszal. Nem kevés. 24 óra alatt lehet elbuszozni Mexikóvárosból Méridába. Európában ez kb London - Budapest távolság. Ha arra gondolok, hogy otthon max 500 km tetszőleges irányba és már külföldön is vagyok, szinte elképzelhetetlen, hogy 1600 km megtétele után még csak az országhatárt sem érem el. Ezek a méretek számomra mindig olyan furcsák, hiszen Mexikó mégsem terít be egy fél kontinenst, mint mondjuk USA vagy Kanada.(Igaz számomra már az is az meglepetés volt, amikor Lengyelországba belépve megláttam, hogy Gdansk 800 km-re van a déli határtól. És gondolom ugyanígy lenne, ha egy törpeállamot látogatnék meg. Annyira belém vannak ivódva ezek a méretek, szinte "normának" érzem őket.)

Cancún

Cancún egy tengerparti város, ahol azt hiszem minden a turizmusra épül. A tengerpart egy igazi gyöngyszem. Mondják, hogy a Karib-tenger nagyon szép, most ezt sikerült nekem is megpillantanom. Két strandot látogattunk meg Cancúnban, szebbnél szebbeket.

Maga a város eléggé érdektelen számomra. Nem is nagyon néztük meg, mondjuk időnk sem volt rá. Egy négyzetes alaprajzú (ami errefelé nem különösebben meglepő) város, kicsit rossz állapotban lévő épületekkel, ami éli mindennapi életét, egyértelműen turistákra felépítve. Costa Rica után itt úgy éreztem, hogy minden van. Be lehet szerezni bármilyen terméket, amit az ember akar.
Az élelmiszerboltok tele vannak választékkal, ezerféle sajt, gyümölcslé, készételek, zöldségek, gyümölcsök, ruhák, műszaki cikkek, minden van. Az ember úgy érzi magát, mint az USÁban, ahol szerintem minden beszerezhető, számomra a fogyasztói társadalom egyik csúcsa. Ez persze nem biztos, mert mondjuk Ázsiában sosem jártam.

Ami Costa Rica után egy szembetűnő dolog, hogy mindez megfizethető áron. Sőt, sokminden kifejezetten olcsón. (Vegyük alapul a magyar árakat.) Costa Ricában magyar a viszonyokhoz képest is magas árak voltak, egyébként pedig az ország Közép-Amerika legdrágább országaként van számon tartva. Itt azonban a magyar viszonyokhoz képest -és Costa Rica árszínvonalát megszokva- is meglehetősen jó áron lehet sokmindent kapni.

Cancúni strand

Cancúnba azonban nem vásárolni megy a turista, hanem strandolni, élvezni a tengert. Természetesen mi sem hagytuk ki.

Először egy kép ízelítőnek, továbbiak, ha meggyógyul a gépem.

Eddig ez az egyik legszebb tengerpart, amit láttam. Fehér homok, kék tenger, ami ezer árnyalatban pompázik, ha az ember rápillant. (Még ezen a képen is látszik a víz kékjének néhány árnyalata.) A víz kristálytiszta, amin nem ront sokat az sem, ha a homokot felkavarja a víz. A fehér homokszemcsék nem sötétítik el a hullámokat akkor sem, amikor egy nagyobb adagot kap fel a fodrozódó vagy akár a tarajos hullám. A felkavaradott fekete homok számomra nem kedves látvány.

A strandon elkapott minket egy-két adag eső is. Lehetett látni, hogy a fekete felhők hogyan közelednek, majd csapnak le ránk is. (Fotók később.)

Úton a szállodába nagyon zuhogott az eső. Az úton 10 cm víz alakult ki. Ez kicsit meglepett, mert egy olyan országban, ahol minden évben fél éven keresztül mindennapos a hatalmas felhőszakadás, azt gondolná az ember, hogy van rendes csatornázás. De nincs. Legalábbis rendes nincs.

Banki befizetés és eső

Ez az, ami nem is olyan egyszerű. Mármint a banki befizetés, ha az ember dollárt akar fizetni.
Ádám útlevele le fog járni hamarosan és be kell fizetni a Magyar Nagykövetség számlájára 64 USD-t, hogy meg lehessen újítani. Ezt meg lehet tenni személyesen Mexikóvárosban (Közép-Amerikában csak ott) vagy át lehet utalni ezt az összeget. Bankkártyás fizetési lehetőség ma, a 21. században nincs. Az utalásnak azonban nem kevés költsége van, ugyanis a Mexikói bankok élből levonnak 35 USD-t azért, mert az utalás nem mexikói dollárszámláról érkezik, ami egyébként Mexikóban magánszemély számára nem nyitható, plusz jön hozzá a saját bank utalási díja, ami bankonként egyedi, de azt hiszem nem csekély. (Egyszer megkérdeztem és akkor meglepett az összeg.)

Mivel idejöttünk, ezért kézenfekvő volt, hogy ezt a pénzt nem utalni, hanem személyesen befizetni fogjuk. Na nem a követségen, a fennálló távolság miatt, hanem a bankban. Legalábbis gondoltam én. Elmentem a bankba, mondtam, hogy akkor én most ezt az összeget szeretném befizetni. Erre mondta a hölgy, hogy nem úgy van az, fizessek be pesót, mert ők ezt bizony nem tudják elvenni. És a másik ablaknál tudok váltani pesót, ha csak dollárom van. Ezt nem mertem felvállalni, mármint hogy pesót fizessek be, ugyanis a nagykövetségen azt mondták, hogy pontosan 64 USD-nek kell érkezni a számlájukra, különben nem tudják könyvelni. Ki tudja, ha innen elindul az ennek megfelelő peso összeg ma, akkor az mikor, milyen árfolyamon kerül elszámolásra. Aztán majd 2 peso miatt lesz gond, és nem indul útjára a kérelem. Így eljöttem a bankból. (Később ez megoldódott, de a bank kimaradt a játékból.)

Tehát eljöttem. Indulás előtt pár perccel esni kezdett az eső. Nem esni, ömleni. Esőkabátot hozni elfelejtettem. Mondjuk felesleges is lett volna, mert az ősrégen használt műanyag esőkabátokon kívül szerintem semmi nem áll ellen itt ennek a hatalmas felhőszakadásnak. Megkérdeztem valakit, hogy szerinte meddig fog tartani az eső. Megnyugtatott, hogy egész nap, de később nem fog ennyire szakadni. Így aztán, gondoltam, nem fogok egész nap ott ülni a bankban, hanem indulás zuhanyozni. Costa Ricában volt olyan, hogy 2 órán keresztül ömlött az eső, majd elkezdett csitulni. Ez azonban annyit jelentett, hogy pár perc könnyedebb zuhogás után újult erőre kapott és ha lehet még erősebben folytatta néhány órán keresztül. Ez az amire most nem volt időm, mert délben indult a buszunk Meridába.

Nekivágtam hát az útnak. Az útlevelemet, a pénztárcát és a telefont (egyben az utat mutató GPS-t is) becsomagoltam egy tortillás zacskóba. Ez egy kellemes méretű, visszazárható, erős és a legfontosabb, hogy vízálló zacskó. Szükség is volt rá. 50 méter alatt bőrig áztam, a táskámmal együtt. Utána már mindegy volt. Az utcákon, a járdák mellett, ahol át kellett kelni a túloldalra, szó szerint bokáig ért a víz. Eleinte megpróbáltam olyan részeken átmenni, kicsit távolabb az utcasarkoktól, ahol a víz kisebb volt, de hamar beláttam, ha ilyen tempóban fogok haladni, akkor nagyon el fogok késni. Emellett mindegy is volt, mert időnként az egész járdát elborította a víz 5-10 cm mélységig. Valamint az autók hiába jöttek lassan, mindent beborítottak az általuk felvert vízzel. Hát még azok, akik még csak arra sem vették a fáradságot, hogy lassan jöjjenek. Az is megfordult a fejemben, hogy akár le is vehetném a szandálomat, mert legalább akkor nem megy tönkre teljesen. Azonban ezt elvetettem, mert tartottam tőle, hogy a víz alatt nem fogom látni, ha valami éles tárgy van a járdán és esetleg belelépek.
Egyébként sem volt különösebben higiénikus ez a lábfürdő, mert az utcán hömpölygő víz az összes szemetet és koszt mosta magával, amit korábban már észrevettem.

Bőrig ázva érkeztem végül utolsó pillanatban vissza a szállodába, ahol átöltözés után indultunk is a buszállomásra. Szerencsére addigra az eső alábbhagyott, így legalább a buszon nem kellett csuromvizesen töltenünk a következő 4 órát.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez iratkozz fel e-mail értesítésre. Kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot. Ezután nézd meg a postafiókodat, majd kattints a levélben levő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jelenik meg, ezért írtam az útmutatót.)