Búcsú Esparzától

A napokban búcsút vettünk Esparzától, ahol az utóbbi 8 hónapot töltöttük. Amikor Costa Ricába jöttünk, úgy gondoltuk, hogy bérlünk egy házat vagy szobát pár napra valahol, ahol majd a bérbeadótól mindenféle hasznos tudnivalókat kérdezhetünk az itteni életről, közben pedig keresünk magunknak egy önálló házat vagy lakást, ahol hosszabb távon tudunk lakni.

Dávid úgy akarta, hogy egy olyan házban lakjunk, aminek hatalmas a kertje, legyen benne mindenféle gyümölcs, mint pl banán, ananász, legyen benne medence, közel a tengerparthoz. Azt hiszem ennyi volt az elvárás lényegi része. Nem csekély elvárások... Mi lett ebből? Rövid visszatekintés a helyre, ahol eddig laktunk.

Amikor Esparzába megérkeztünk, a ház tulajdonosa nem tudott minket fogadni, mert nem volt aznap otthon. Így egy üres házba érkeztünk, ahová a kertész engedett be. Másnap vált világossá, hogy a lakók már nem is jönnek vissza ide a héten. Pár nappal később kiderült, hogy nemcsak egy hétig, hanem 2 évig nem lesznek itt, mert elindultak Kínába. Így lett egy egész házunk, ahonnan végül nem költöztünk el.

Mit hozott nekünk ez a hely? Mitől köszönünk el most?

Dávid elvárásai a házzal kapcsolatosan nem voltak kicsik. Eleinte mondtuk neki, hogy ne legyenek nagy elvárásai a látatlanban bérelt házzal kapcsolatosan. Hajlamos nagyot csalódni, ha nem minden úgy alakul, ahogy elképzeli. Végül maga a hely mindent megadott, amit Dávid kért.
Tele volt fákkal, növényekkel, és volt benne gyümölcs is.

Nunca fa

Kezdetben, amit láttunk és felsimertünk a kertből az egy szem ananász, egy banán növény és egy citromfa volt.
Ezen kívül egy csomó, zöld levelű fa, amikről nem tudtuk, hogy mik azok. Most azonban, pár héttel azelőtt, hogy eljöttünk volna onnan, elkezdtek termést hozni a fák. Amit sajnos mi már nem tudunk élvezni. A termés ugyan elkezdett nőni, de mire megérik, mi már nem leszünk ott.

Érik a mangó

Már látható a fürtökben csüngő mangó a fán (fent a kisebbek, lent a már nagyobbak), egy tucat avokádó a másikon, a citromfán is elkezdtek gömbölyödni a gyümölcsök, érik a guyabana, szerintem guava is nő, valamint egy apró sárga gyümölcs, amiről nem tudom, hogy mi, de hetek múlva ehető lesz (update: tegnap láttam a boltban és nance a neve, a fenté képen még zölden). Ezeket már nem mi fogjuk élvezni, de valaki nagyon fog nekik örülni.

Zöldmangó - olyan mint a kemény, savanyú alma. Ebból lesz a finom érett mangó

A véletlen tehát megvalósította Dávid vágyát a hatalmas kerttel, a rengeteg gyümölcsfával. Még medencének is volt kiépítve hely, de korábban tönkrement a medence, így az kimaradt. Focizni sajnos nem lehetett, mert annyira lejtős a kert, hogy a labda  minden alkalommal elgurult az aljára, esetenként át a szomszédba.

Kapcsolatok

Megismerkedtünk néhány emberrel a városban. Jókat beszélgettünk Giovannival, a zöldségessel, aki néhány szót meg is tanult magyarul. Volt 1-2 alkalom (sajnos szó szerint csak 1-2 alkalom), amikor fiúk átmentek a szomszéd unokáival focizni, a ház bérbeadójával beszélgettünk alkalmanként nagyokat. Egy időben, leginkább az érkezésünk után és a távozásunk előtti hetekben gyakran jártunk a játszótérre, ahol a gyerekek a helyi gyerekekkel tudtak játszani.

Játszótér

Miért költözünk most el Esparzából? Sajnos nem sikerült olyan környezetet találni, teremteni magunknak, amilyet elképzeltünk. A gyerekeknek nem lett állandó társasága, de sajnos közelebbi ismerőse sem, akivel időnként tudtak volna találkozni. A sakksuli, ahova jártak szintén csak kevés látogatót vonzott és kevesen jártak rendszeresen. Ez volt az egyik hely, ahonnan reméltük, hogy lesznek ismerősök. A játszótéren elég jól eljátszottak a gyerekek együtt, nem jelentett akadályt, hogy nem beszélnek közös nyelvet. Azonban komolyabb kapcsolatok itt sem alakultak és a játszótér sem az a laza sétatávolság volt, ahova bármikor ki lehet ugrani.

Nem találtunk olyan csoportot, ahova eljárhatnának a gyerekek mondjuk zenélni, énekelni, kézműveskedni vagy akár játszani együtt rendszeresen. Ennek feltehetően mi is az okai vagyunk. Eleinte keresgéltem interneten ilyen lehetőséget, de nem találtam. Szórólapot vagy ehhez hasonló reklámot sem sikerült felfedezni, a helyi gyerekesekkel pedig szinte nem volt kapcsolatom, így őket sem tudtam kérdezni. És ha esetleg volt egyéb kínálkozó alkalom, akkor egyszerűen nem vettem észre vagy az is lehet, hogy észrevettem, de figyelmen kívül hagytam.

Szóval itt nem sikerült kialakítani olyan környezetet, amit szerettünk volna, ami közelítené az ideálisat. Az iskolarendszerbe nem akartuk beadni a gyerekeket pusztán a kapcsolatok lehetősége miatt. (És nem tetszik az egyenruha sem.)

Így most búcsút vettünk ettől a helytől és megyünk tovább.
Először Cartagóba, egy Costa Ricai nagyvárosba pár napra.

Sajnos a számítógépem gyengélkedik így ebbe a bejegyzésbe nem tudok több fotót tenni, mert azon vannak a képek, amiket ide szántam. Később ezt pótlom. Valamint a Cartágói élmények is azon vannak, amit már megírtam, így amíg meg nem gyógyul, addig ez az élmény kimarad.

És most, hogy tovább léptünk, ismét lesz néhány bejegyzés, amit még a Costa Ricai élményekről nem tettem fel, vagy nem írtam meg teljesen.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez iratkozz fel e-mail értesítésre. Kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot. Ezután nézd meg a postafiókodat, majd kattints a levélben levő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jelenik meg, ezért írtam az útmutatót.)