TANULJUK A VILÁGOT

Összepakoltuk a dolgainkat, leselejteztük a leselejtezhetőt, a nélkülözhetőt, a pótolhatót és az útirányt Mexikó felé vettük. (Előzőleg írtam arról, hogy miért mondtunk búcsút Costa Ricának.) Az első 2 napot Cancúnban töltöttük, majd átjöttünk a kiszemelt úticélunkhoz Méridába. Pár napja itt ízlelgetjük az életet, kicsit más kezdéssel, mint Costa Ricában. Erről jöjjön most pár szó és fénykép.

Néhány napra elmentünk egy Uvita nevű településre. Uvita kb 200 km-re van tőlünk délre, mintegy 150 km-re a Panamai hátártól. A tengerparton fekszik. Azt hiszem leginkább egy unalmas kisváros jelzővel lehetne illetni, legalábbis, ami az én tapasztalataimat illeti. De a potenciál benne van a kisvárosban, hiszen 6-8 éve még út sem vezetett oda, most pedig már a város felé vezető utolsó 50 km is végig aszfaltozott. Valamint fellendülőben van az élet az infrastrukturán kívül is. Uvita kicsi, üres (bár az üres mindenkinek mást jelent), a tengerpartja szép és elképesztően hangos.

Sajnos most nem túl békés a helyzet Nicaraguában, remélem hamarosan tudnak javítani az ott élő emberek a körülményeiken. Legutóbbi utazási élményeink utolsó részét olvashatjátok itt. Megnéztünk egy újabb helyi strandot, kipróbáltuk a a helyi közlekedést és próbálkoztunk a taxizással. Apróságok, ezúttal képekkel.

Ismét Nicaraguában töltöttünk néhány napot. Egészen más érzés volt úgy menni oda, hogy már egyszer végigjártuk a határátkelés folyamatát, mint az olvasmányélmények alapján elképzelni, hogy milyen is az. Ismét San Juan del Surban szálltunk meg, illetve egy napra átmentünk a fővárosba, Managuába útlevelet intézni. Szerencsére jó időnk volt végig. Szerencsére, mert indulás előtt Costa Ricára rátört az esős évszak első üzenete, egy félórás szakadó eső formájában. Ezt csak 15-e körülre vártuk, de már jelezte, hogy késni feltehetően nem fog. Utazási élmények ezúttal nem az ismeretlenbe, különbségek és változások.

A sakk úgy tűnik mindenhol megtalál minket. Egy olyan házban lakunk, teljesen véletlenül, aminek a tulajdonosa régebben sakkbajnok volt és van sakkoktatás is helyben. (A teraszon van egy asztal, aminek a mintázata 2 sakktábla. Igaz nem jó irányban van elkészítve a sakktábla- igen, igen, mert az is számít bizony... - de jól mutat az asztalon.) Nicaraguában a kemping felé sétálva bukkantunk rá egy sakkoktatóra, akihez be is sétáltunk. Legyen akkor szó sakkról, kontrasztokról, mi kell ahhoz, hogy az ember tudjon aludni, végül pedig, hogy néz ki egy temető Nicaraguában. És ezzel egyben a nicaraguai élmények végéhez is érek.

Nicaraguában San Juan del Sur városában töltöttünk néhány napot. Pihenés a tengerparton, fürdés a vízben, séta egy másik partra, találkozás (számunkra) ismeretlen tengeri lényekkel, főzőcske a felettéb szokatlan konyhában, sakkpartik a világ végén, bepillantás egy istentisztletbe, apró meglepő dolgok. Ezek jellemezték a nicaraguai tartózkodásunkat.    A San Juan del Sur-i tengerpart volt az első volt, ami pont olyan volt, mint amilyennek a képeken láttuk. Eddig a legtöbb hely, amit korábban fotókon is láttam, csalódást keltett. A képek többnyire úgy vannak megalkotva, olyan szögből vannak fotózva, ahogyan valóban lehet látni a környéket, ha megfelelő irányba nézel és eltekintesz az egyéb zavaró tényezőktől. Vagy van egy drónod, ami elég magasról tudja szemlélni a környéket. Ez volt az első hely, ami tényleg azt nyújtotta, amit a fotók alapján vártam tőle.

Mekkora jármű kell egy 5 személyes családnak? És vajon 6 főre mivel kell számolni? Hogyan bukkan az ember egy sakk-oktatóra "a világ végén"? Vadkemping az óceánparton?  Milyen távolság van a disznóól és a konyha között?  Milyen erős ellenfél a nicaraguai sakkválogatott egyik tagja? Mit jelent ha valaki azt mondja, hogy egy kicsit beszél egy adott nyelven?  A buszozás, mint újfajta élmény? És egyáltalán mennyibe kerül kilépni az országból, illetve mennyibe kerül belépni a másik országba? Országhatárok nem éppen európai stílusban (igaz nem is világjáró stílusban, mert csak Európában és Észak-Amerikában jártam korábban), buszozás, vadkemping, "rendes" kemping, óceánparti élmények, nem várt sakkpartnerek és ami még eszembe jut. Jöjjenek a nicaraguai élményeink több részletben.

forrás Costa Rica - akár a magazinokban. Sétáltunk az óceánban, ringattattuk magunkat a vízen, gyalogoltunk a homokban, átgázoltunk egy sáros folyón, amelyik az óceánba ömlik, benéztünk egy aprócska barlangba, millió apró kis rákot láttunk szétszéledni, ahogy közeledtünk hozzájuk, majd szerencsénk volt megcsodálni két ragyogó színekben pompázó papagájt. Tettük mindezt kissé borús időben, ami a képeken is látszik. Kissé komornak tűnik, pedig nem volt az.

Tegnapelőtt átjöttünk Esparzába . 7 km-re vagyunk az óceánparttól és kb 80 km-re a fővárostól. Autóval jöttünk, hegyeken-völgyeken át. Fel-le, kanyarogva, kb másfél óra alatt tettük meg a 80 km-t. Érdekes megtalálni ebben az országban az úticélt. Ugyanis itt nincsenek házszámok. A szálloda címe úgy volt megadva, hogy menj el az xy buszmegállóig és onnan 150 m felfelé.  Annak a szállásnak a címe, ahol most vagyunk a következő: 1400m az El Tejar bejáratától. Fordulj balra a Villa Reina 1400m jelzésnél és az utolsó ház az utcában a miénk. A bejegyzés többi részét jelenleg töröltem, később, rendezettebb gondolatmenettel újra közzéteszem. x x x x x x x x x x x x x x x Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot a megjelenő ablakba. Ezután nézd meg a postafiókodat, kattints a levélben levő megerősítő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jel...

Tegnap megérkeztünk Costa Ricába. Úgy terveztem, hogy folyamatosan fogom írni a történéseket, élményeket, de lemaradtam az írással. Van ami elkészült, van ami nem. Meglehetősen fáradt vagyok én is és a család többi tagja is. (Nem panaszként mondom, tényként inkább.) Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy ha az embernek nincs végtelen ideje és pénze, akkor hol és mit nézzen meg. Mennyi legyen belőle a hagyományos városnézés, mennyi a hagyományos nyaralós pihenés és főleg, hogy legyen-e benne olyan, hogy a nap egy részét a szálláson töltve szokványos pihenős időszakot iktassunk be, amit gyakorlatilag bárhol meg lehet tenni. Gondolok itt olvasásra, pihenésre, beszélgetésre vagy csak egyszerűen csinálni a szendvicsen túlmutató ételt. Tehát korábbi élmények később. A fele már leírva, a másik fele még nem. Ugyanis többnyire nem az egy helyben ülős megoldást választottuk, választjuk hanem az aktívabbat. Az pedig fárasztó. Aktualitás: Costa Rica Úton Costa Rica felé San José reptéren la...

Norvégia, Bergen a repülőről. Ablakon keresztül fotózva, kissé homályosan. (Igazából azért raktam ide ezt a képet, mert nem akartam kezdőképként díszelegni az oldal tetején :-) )  x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x  Szóval úton. Földön, levegőben és vízen. (Vízre már csak Torontóban szálltunk, de az is megvolt :-) ) Repültünk, autóztunk, összességében nem keveset. Prága, Providence, Torontó, majd New York végül vissza Providence. Providence-ben gyakorlatilag csak a repteret láttuk, szerencsére a többi helyen körül is tudtunk nézni. Repülés Prágában sikeresen felszálltunk a repülőre. A rengeteg csomag volt izgalmas és azok súlya. Igyekeztem mindent a minimálisra fogni, de nem volt könnyű. A csomagolás felért egy továbbfejlesztett tetris játékkal. Mit hova kell tenni ahhoz, hogy se a súly, se a méret ne legyen túllépve. Mert a bőröndbe rengeteg dolgot be lehet tenni, viszont utána nem lehet felemelni, olyan nehéz lesz. És vajon a kézipoggy...

Ma már úgy tűnik ezer éve volt, pedig alig két hete. Legalábbis mire ez a bejegyzés végleges formát ölt, addigra meglesz a 2 hét :) Indulás Prága - villamosból Utazásunk első megállója Prága volt, ahová Kassán keresztül vezetett az út. Álltam este 10-kor a kassai vasútállomáson, a fiúk elmentek megnézni, hogy honnan indul a vonat Prágába. Épp hallgattam, hogy milyen vonatok mennek, mikor és hova. Meglehetősen keveset értettem belőle, mert szlovákul mondták be az információkat. Azon tűnődtem, hogy milyen régen is voltam már küföldön, és milyen különös érzés az, amikor körülöttem mindenki idegen nyelven beszél. Még akkor is különös, ha beszélem azt az idegen nyelvet, hát még ha nem. Nos, a szlovákot nem beszélem, kivéve egy-két szót, amit gyerekkorom egyetlen, Miskolcon is fogható zenei csatornáján, a ROCK FM rádión tanultam. Meg amit felismerek az orosz alapján. (Egyébként tudok zeneszámot kérni rádiós kívánságműsorban szlovákul a rádiózás hatására :)  És szlovák ismerősöm ...