TANULJUK A VILÁGOT

A mi ihletésünkre rendeztek egy sakkversenyt Alajuelaban. Egynapos verseny, 7 forduló, 20 perc + 5 másodperces meccsek. Dávid megnyerte, Ádám pedig 4. lett a 10 év alattiak kategóriában. Nagyon ügyesen küzdöttek mindketten. Egymás ellen is össze kellett mérni a fiúknak a tudásukat.

Mindig is nagyon tetszettek a tengerparton készült hatalmas homokvárak és homokszobrok. Van aki egy egész birodalmat képes felépíteni a parton, van aki kisebb, azonban részletgazdag várat teremt és van, aki szinte szobrászi részletességgel felépített homokszobrot alkot. Egyszer megpróbáltunk mi is egyet építeni egy szobrot, de még az alapokig sem jutottunk el. Hétvégén azonban vendégeink voltak és velük együtt alkottunk egy teknőst. Ha tudod, hogy hogy kell csinálni, nem is tűnik olyan bonyolultnak. Ha valakinek kedve támad tengerparton, Tisza-parton, esetleg egy homokos tó partján vagy egyszerűen egy homokozóban óriásszobrot építeni, annak álljon itt hozzá egy rövid útmutató. És hogy jön a képbe churchill? Erről a végén.

Kb 10 km-re lakunk az óceántól, így nem lett mindennapi programunk a lubickolás, és a parti séták sem válhattak gyakori tevékenységeink elemévé. Közel van ugyan, de odajutni kb. 1 órás program, vissza ugyanennyi, tehát nem az az eszembe jutott megmártózni, ugorjunk le a partra dolog. Az első találkozásunk a Csendes-óceánnal felettébb kiábrándító volt. Korábban az USÁban jártunk az Atlanti -Óceán partján, ami kellemes emléket hagyott bennünk, erről az alkalomról ez nem mondható el. Szerencsére vannak itt is szép számmal nagyon szép részek, elgondolkodtató, hogy ami nem az, az vajon miért. Mennyit tehet érte az ember vagy mennyire múlik ez a környezeten.

Ez a bejegyzés folyamatosan készült, már az első itt töltött napunk után be akartam tenni, de elakadtam vele.  Most kicsit kibővítve jöjjön. Találkozások az állatokkal. Barátságos iguána a teraszon, skorpió, pók a házban, madarak, békák többnyire a kertben. A képen Dávid épp egy leguánra vadászik.

Néhány napra elmentünk egy Uvita nevű településre. Uvita kb 200 km-re van tőlünk délre, mintegy 150 km-re a Panamai hátártól. A tengerparton fekszik. Azt hiszem leginkább egy unalmas kisváros jelzővel lehetne illetni, legalábbis, ami az én tapasztalataimat illeti. De a potenciál benne van a kisvárosban, hiszen 6-8 éve még út sem vezetett oda, most pedig már a város felé vezető utolsó 50 km is végig aszfaltozott. Valamint fellendülőben van az élet az infrastrukturán kívül is. Uvita kicsi, üres (bár az üres mindenkinek mást jelent), a tengerpartja szép és elképesztően hangos.

Egy kalandtúrán vettünk részt a kert végében. Pontosabban a szomszéd udvaron, ahová a kert végéből indult az út. Egy kis medencét kerestünk a közeli folyón. Nem tudtuk hol van, volt egy rövidke útbaigazításunk, hogy merre is kell menni és mit kell keresni. Ez alapján próbáltunk szerencsét 

A gyümölcsök mellett zöldséget is eszünk bőven. Olyat is, amit otthon eszünk és olyat is, amivel itt találkoztunk először. A zöldségekre szinte ugyanaz igaz, mint ami a gyümölcsökre, ami itt megszokott, az otthon általában egzotikus és fordítva. Ezt az árak is tükrözik, így a fogyasztásunkban is látszik.

Ezt a bejegyzést nagymamám ihlette, aki mindig megkérdezi, hogy mit eszünk. Mintha nem hinné el, hogy itt is vannak "normális" élelmiszerek. Valamint ajánlom Edina figyelmébe, tudom, hogy szeretsz főzni, és remélem még olvasod az írásaimat. Szóval mit eszünk? Mindent, ami számunkra elérhető, mind beszerezhetőség szempontjából, mind anyagi szempontból. Sokmindent eszünk, amit otthon is ettünk és vannak olyanok is, amiket sosem láttunk korábban. Vagy épp láttuk, de nem vettük meg. Ismét az ételek a terítéken.