TANULJUK A VILÁGOT

Közeleg a karácsony. A készülődés legtöbbször (sajnos) már novemberben elkezdődik. A városok, de elsősorban az üzletek elkezdik karácsonyi pompába öltöztetni a kirakataikat (egyúttal elárasztanak a vegyél! - akár hitelre is -, mert a karácsony ajándék nélkül semmit sem ér kampányaikkal). Karácsonyi fénybe borulnak az utcák, apró izzók százai teszik varázslatossá az épületeket és a fákat. Majd decemberben megnyitnak a hangulatos, kisebb-nagyobb karácsonyi vásárok, ahol végigsétálva mindenféle apró szépséget láthat -és vehet - az ember, majd a hidegben elfogyaszthat egy pohár forró italt vagy épp egy adag sült gesztenyét egy meleget adó hordótűzhely közelében. Mindehhez idilli háttérként szolgál a hó, a felállított karácsonyfák és a tűzhöz kuporodó, melegedni vágyó emberek. Aztán ahogy egyre közeleg az ünnep, egyre több fényfüzértől szikrázó otthon is csatlakozik a karácsonyi díszlethez, végül december 24-én eljön a perc, amikor bekukucskálva egy-egy ház ablakán feltűnnek a karácsonyfák

forrás Costa Rica - akár a magazinokban. Sétáltunk az óceánban, ringattattuk magunkat a vízen, gyalogoltunk a homokban, átgázoltunk egy sáros folyón, amelyik az óceánba ömlik, benéztünk egy aprócska barlangba, millió apró kis rákot láttunk szétszéledni, ahogy közeledtünk hozzájuk, majd szerencsénk volt megcsodálni két ragyogó színekben pompázó papagájt. Tettük mindezt kissé borús időben, ami a képeken is látszik. Kissé komornak tűnik, pedig nem volt az.

Végre. Egy hete babot eszünk, akár az igazi Costa Rica-iak. Múlt héten vendégünk volt a ház tulajdonosa és főzött nekünk tipikus Costa Rica-i ételeket, gallo pintot és cevichet. Ehhez szükség volt többek között egy adag babra, amit aztán egész héten ettünk, annyi készült belőle. Az itteniek, ha kérdezik őket, hogy mi a jellemző a Costa Rica-iakra, akkor elsők között említik, hogy állandóan babot esznek rizzsel. És ez úgy tűnik így is van. Lássuk milyen helyi ételeket kóstoltunk meg.

Ebben a bejegyzésben néhány gondolatot olvashattok arról, hogy hogyan is élünk itt Costa Ricában. Pontosabban arról, hogy hol  lakunk most. Esparzában  vagyunk egy hónapja.  Egy elég nagy házban lakunk, aminek vannak tipikusnak tűnő Costa Ricai vonásai. Legalábbis azon házakhoz hasonlítva, amiket itt látunk  Esparzában.Vannak azonban azt hiszem különlegesnek mondható vonásai is a szokványosak mellett.

Catarata de Elcanto Talán vannak köztetek olyanok, akik írtak már bakancslistát. Vagy esetleg nem írták le, de van egy a fejükben. Én nem tudtam, hogy honnan ered a bakancslista elnevezés, azt hittem, hogy onnan, hogy fogod a bakancsodat és elmész ide-oda az életedben. Most azonban utánaolvastam, és eredetileg nem igazán ezt jelenti. A bakancslista azon dolgok sora, amelyeket az ember meg akar tenni az életben, mielőtt feldobná a bakancsot. Az eredete nem is bakancsról szól, az ugyanis angol, akik nem a bakancsot dobják fel, hanem a vödröt rúgják fel a végén. A fordítás mindenestre nagyon jól sikerült jelen esetben. Szóval a bakancslistán sokminden szerepelhet. Lehetnek köztük "nagy falatok", mint utazás a világ minden tájára, extrém dolgok, amihez nem kell messze utazni mint ez a lány csinálja. , vagy épp egy rövid kis bakancslista arról, hogy hogy ne legyenek sablonosak a napjaink és milyen dolgokat tehetünk a komfortzónánkon kívül. (Vagy éppen belül, csak valahog

Ez a kérdés elsősorban nagymamám szájából hangzik el. Mindent eszünk, amit megveszünk, amit a kertben találunk és amit az utcán találunk. Mindenféle alapvető élelmiszer megtalálható itt is, amit otthon ettünk, mellette pedig olyan alapvető élelmiszerek, amiket sosem láttunk. Most jöjjön néhány dolog, amit már ettünk itt. Elég hosszú lett a bejegyzés, kitartás :)

Forrás: http://www.ticotimes.net/wp-content/ uploads/2017/11/171113EarthQuakeSuper.jpg Tegnapelőtt  földrengés  rázta meg a környéket. Még sosem éltem át korábban földrengést. Talán gyerek koromban egyszer a Balatonon, de inkább elmesélésből tudok róla. Élményem, emlékem nincs ezzel kapcsolatosan. 6.8 erősségű volt, kb 50 km-re innen, 10 km mély epicentrummal. Szerencsére nem tartott sokáig, de annál ijesztőbb volt. Évente 110 ilyen erősségű földrengés van világszerte. Itt  meg tudjátok nézni a legutóbbi földrengéseket és azt is, hogy melyik volt ezen a héten, évben stb. a legnagyobb. Morajlás hallatszott. Mennydörgésre emlékeztető. Olyanokra, amik hosszan és határozottan rázzák az épület ablakait.Mint amikor a mennydörgés elég közel van, de a villám nem a közvetlen közelben csapott be. Tudod, hogy közelít a vihar, de még nincs itt. (Pár napja egy viharban a villámok 1 km-es körzeten belül csaptak be, és hatalmas, robbanásszerű dörgések rázták meg a környéket.) Aztán a &quo

Tegnapelőtt átjöttünk Esparzába . 7 km-re vagyunk az óceánparttól és kb 80 km-re a fővárostól. Autóval jöttünk, hegyeken-völgyeken át. Fel-le, kanyarogva, kb másfél óra alatt tettük meg a 80 km-t. Érdekes megtalálni ebben az országban az úticélt. Ugyanis itt nincsenek házszámok. A szálloda címe úgy volt megadva, hogy menj el az xy buszmegállóig és onnan 150 m felfelé.  Annak a szállásnak a címe, ahol most vagyunk a következő: 1400m az El Tejar bejáratától. Fordulj balra a Villa Reina 1400m jelzésnél és az utolsó ház az utcában a miénk. A bejegyzés többi részét jelenleg töröltem, később, rendezettebb gondolatmenettel újra közzéteszem. x x x x x x x x x x x x x x x Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot a megjelenő ablakba. Ezután nézd meg a postafiókodat, kattints a levélben levő megerősítő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jelenik

Tegnap megérkeztünk Costa Ricába. Úgy terveztem, hogy folyamatosan fogom írni a történéseket, élményeket, de lemaradtam az írással. Van ami elkészült, van ami nem. Meglehetősen fáradt vagyok én is és a család többi tagja is. (Nem panaszként mondom, tényként inkább.) Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy ha az embernek nincs végtelen ideje és pénze, akkor hol és mit nézzen meg. Mennyi legyen belőle a hagyományos városnézés, mennyi a hagyományos nyaralós pihenés és főleg, hogy legyen-e benne olyan, hogy a nap egy részét a szálláson töltve szokványos pihenős időszakot iktassunk be, amit gyakorlatilag bárhol meg lehet tenni. Gondolok itt olvasásra, pihenésre, beszélgetésre vagy csak egyszerűen csinálni a szendvicsen túlmutató ételt. Tehát korábbi élmények később. A fele már leírva, a másik fele még nem. Ugyanis többnyire nem az egy helyben ülős megoldást választottuk, választjuk hanem az aktívabbat. Az pedig fárasztó. Aktualitás: Costa Rica Úton Costa Rica felé San José reptéren la

Norvégia, Bergen a repülőről. Ablakon keresztül fotózva, kissé homályosan. (Igazából azért raktam ide ezt a képet, mert nem akartam kezdőképként díszelegni az oldal tetején :-) )  x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x  Szóval úton. Földön, levegőben és vízen. (Vízre már csak Torontóban szálltunk, de az is megvolt :-) ) Repültünk, autóztunk, összességében nem keveset. Prága, Providence, Torontó, majd New York végül vissza Providence. Providence-ben gyakorlatilag csak a repteret láttuk, szerencsére a többi helyen körül is tudtunk nézni. Repülés Prágában sikeresen felszálltunk a repülőre. A rengeteg csomag volt izgalmas és azok súlya. Igyekeztem mindent a minimálisra fogni, de nem volt könnyű. A csomagolás felért egy továbbfejlesztett tetris játékkal. Mit hova kell tenni ahhoz, hogy se a súly, se a méret ne legyen túllépve. Mert a bőröndbe rengeteg dolgot be lehet tenni, viszont utána nem lehet felemelni, olyan nehéz lesz. És vajon a kézipoggyászok öss

Ma már úgy tűnik ezer éve volt, pedig alig két hete. Legalábbis mire ez a bejegyzés végleges formát ölt, addigra meglesz a 2 hét :) Indulás Prága - villamosból Utazásunk első megállója Prága volt, ahová Kassán keresztül vezetett az út. Álltam este 10-kor a kassai vasútállomáson, a fiúk elmentek megnézni, hogy honnan indul a vonat Prágába. Épp hallgattam, hogy milyen vonatok mennek, mikor és hova. Meglehetősen keveset értettem belőle, mert szlovákul mondták be az információkat. Azon tűnődtem, hogy milyen régen is voltam már küföldön, és milyen különös érzés az, amikor körülöttem mindenki idegen nyelven beszél. Még akkor is különös, ha beszélem azt az idegen nyelvet, hát még ha nem. Nos, a szlovákot nem beszélem, kivéve egy-két szót, amit gyerekkorom egyetlen, Miskolcon is fogható zenei csatornáján, a ROCK FM rádión tanultam. Meg amit felismerek az orosz alapján. (Egyébként tudok zeneszámot kérni rádiós kívánságműsorban szlovákul a rádiózás hatására :)  És szlovák ismerősöm még