A tigris barlangjában

Catarata de Elcanto

Talán vannak köztetek olyanok, akik írtak már bakancslistát. Vagy esetleg nem írták le, de van egy a fejükben. Én nem tudtam, hogy honnan ered a bakancslista elnevezés, azt hittem, hogy onnan, hogy fogod a bakancsodat és elmész ide-oda az életedben. Most azonban utánaolvastam, és eredetileg nem igazán ezt jelenti.
A bakancslista azon dolgok sora, amelyeket az ember meg akar tenni az életben, mielőtt feldobná a bakancsot. Az eredete nem is bakancsról szól, az ugyanis angol, akik nem a bakancsot dobják fel, hanem a vödröt rúgják fel a végén. A fordítás mindenestre nagyon jól sikerült jelen esetben.

Szóval a bakancslistán sokminden szerepelhet. Lehetnek köztük "nagy falatok", mint utazás a világ minden tájára, extrém dolgok, amihez nem kell messze utazni mint ez a lány csinálja. , vagy épp egy rövid kis bakancslista arról, hogy hogy ne legyenek sablonosak a napjaink és milyen dolgokat tehetünk a komfortzónánkon kívül. (Vagy éppen belül, csak valahogy nem mindig kerül rá sor.)
Van egy film is, ahol a főhősnek már nincs túl sok ideje a megvalósításra. Nem láttam a filmet, de hátha érdekes.

Egyik ilyen bakancslistás dolog lehet, ami fotókon látható, úszni egy vízesés alatt. Ezt a tételt "sikerült kipipálnom" tegnap. Valamint bemerészkedtünk a tigris barlangjába is.

Vízesés félútról

Tegnap eljutottunk egy csodás helyre Costa Ricában. A Catalatara de Encanto valószínűleg nem tartozik az ismertebb turistalátványosságok közé. Talán azért, mert a sármos vízesés közelében - ahogy a neve mondja-,  nincs különösebben népszerű vagy éppen érdekes más helyszín. Mindössze 8 km-re zúg tőlünk a víz a mélybe.
Kocsival mentünk oda. Itt voltak a bérelt ház tulajdonosai ők vittek el minket kirándulni. Úgy éreztem, hogy jó is, ha valaki pontosan tudja, hogy hova kell menni. Olyan váratlan helyen volt az úticélunk.

Egyúttal lehetőségünk volt kipróbálni Costa Rica "bukkanós" útjait (we have bumpy roads -írták róla a neten). Én nem éreztem elviselhetetlenül rossznak, szerintem Magyarországon bőven vannak ilyen minőségű másodrendű utak, mindamellett, hogy a legtöbb főút jobb állapotban van, mint ez az út volt.

Tehát autóztunk hegyen föl, völgybe le, majd egy tanyaszerű településrészen keresztül egyszer csak elértünk egy kapuhoz, ahol is a sofőrünk befordult és úgy tűnt megérkeztünk. Semmi különöset nem láttunk, egy erdős rész, amilyen itt a környéken nem megy ritkaságszámba. Kicsit ereszkedtünk a kocsival, majd kiszálltunk, hogy gyalog folytassuk az utat. Vízesésnek nyomát sem láttuk, pusztán az erdő volt körülöttünk.
Pár lépést téve a fás részen egy lépcsősor tárult fel előttünk.

Úton a zuhatag aljához

Nekivágtunk hát a lépcsőknek, a vízesés látványának ígéretével. Félúton megpihentünk egy kicsit a kilátóban. Onnan készült a fenti fénykép. Magassága talán hasonló lehet a lillafüredi vízeséshez. A szélessége azonban sokszorosa annak. Ehhez jött még, hozzá, hogy az esős évszak éppen csak véget ért, így jelenleg nagy vízhozammal zúdul alá a zuhatag.

Folytattuk az utat lefelé. Könnyű terep volt a lépcsősor lefelé, csak az nehezítette a lépéseket, hogy a lépcsőfokok nem egyenletesek voltak, és időnként igen nagy szintkülönbséget kellett legyűrni. Leérve a lépcsősor aljára már csak a sziklás részen kellett átjutni, hogy odaérjünk a vízesés előtti kis tavacskához. A sziklák elég stabilak és nagyok voltak ahhoz, hogy aránylag könnyen lehessen lépkedni rajtuk, de azért nagyon figyelni kellett, hogy hova is tesszük a lábunkat.

A vízesés aljában

Sajnos fotó nem készült lent, vigyázva a telefonra, aminek még nincs vízálló tokja. Ezen a linken találhattok egy videót a vízesésről, és van róla néhány kép is.

Megérkezve a kis tavacskához a vízesés alatt az ember rögtön be akar menni a vízbe. A kicsit hűvös vízhez hozzászokva elindultunk a vízfüggöny felé. Ilyen közelről még nem láttam, éltem meg  vízesést. A sodrás kicsit erősebb volt a becsapódásnál, mint a kijjebb pár méterrel, de azért nem sodort el még engem sem víz, aki a Dunában úszva jó esetben arra képes árral szemben, hogy ne haladjon hátrafelé.
Gyönyörű látvány volt és nagyon jó érzés. Az jutott róla eszembe, ez most olyan, mint amiket időnként utazási maganizok címlapján lehet látni. Gyönyörű környezetben egy hangos robajjal lezúduló vízesés (ez utóbbit én szoktam hozzáképzelni), ahol az emberek úszkálnak a vakító napsütésben a kristálytiszta vízben. Olyan bakancslistára kívánkozó élmény. Egészen közel voltunk a a zuhataghoz, ami onnan lentről még nagyobbnak is tűnik, mint amilyen valójában, mégis elég kicsi ahhoz, hogy egészen meg lehessen közelíteni.

El Encanto vízesés

Érdekesség, hogy mi voltunk az egyetlenek, akik fürdőruhában és mezítláb voltak a vízben. A helyieket láthatóan nem nagyon izgatta ez a kérdés. Ők abban a ruhában mentek a vízbe amiben kijöttek, rövid nadrág, cipő, póló, minden. De nem ám valami szörfös cipő vagy ilyesmi, hanem egyszerűen az a sportcipő, ami épp a lábukon volt. Én a túracipőmben nem mentem be a vízbe. Szerintem egy hét lenne mire megszárad, mindamelett, hogy nagyon kellemetlen lenne a továbbiakban azt a tökéletesen elázott cipőt viselni. Arról nem is beszélve, hogy úszás közben úgy gondolom meglehetősen nehezítette volna a dolgomat. Bár elképzelésem szerint egy könnyed sportcipő is, nem beszélve a rövidnadrág + póló kombinációról.

Sajnos nem maradhattunk túl sokáig, mert a házigazdánknak haza kellett aznap mennie a kb. 100 km-re fekvő otthonukba (ami itt nem 1 órás vezetést jelent) és még el akartunk menni a tigris barlangjába. Szóval búcsút vettünk a helytől és felkerekedtünk, hogy menjünk tovább. Nagyon jó lett volna még maradni ott egy kicsit. Remélem sort kerítünk arra, hogy visszamenjünk még egyszer, amíg ezen a  környéken vagyunk. Egyszerűen azt éreztem, hogy ennyi nem volt elég belőle.

Úton a lépcsőkhöz

Így nekivágtunk újra szikláknak, majd a lépcsőnek. Ez utóbbi felfelé nehezebbnek bizonyult, gondolom az egyenetlen lépcsőfokok miatt. Fent beültünk a kocsiba, egy kis konzervdobozba, és indultunk a tigris barlangjába. Egy folyó partján van egy barlang, amiben a legenda szerint egy tigris lakott. Ide tartottunk. Átkelve egy hídon fékezett sofőrünk és kiszálltunk mind a hatan a konzervdobozból (ami egyébként hivatalosan 4 személyes, és ezt a mérete nem is hazudtolja meg).
Ismét irány a folyó. Ez ugyanannak a folyónak a partja, ahol az előbb a vízesés zuhant alá. Sofőrünk elment egy időre, így mi az ottani partszakaszon mártóztunk meg a vízben. Néhány lépcsőben itt is alakultak ki "mini vízesések", az egyik alá beültünk. Olyan volt, mint egy jó kis dögönyöző a pl. tapolcai barlangfürdőben. Olyan, amelyiknél lehet ücsörögni és nem a fejed felől, hanem a hátad mögül jön a víz. (Persze ilyenek a strandokon is előfordulnak, csak kevésbé szép környezetben.)

Úton a tigris barlangjához

Így masszíroztattuk magunkat egy kicsit a vízzel. Szép tiszta, átlátszó volt a víz. Közben valamilyen kis állatok kapaszkodtak meg rajtunk. Nem tudtuk meg, hogy mik azok, pár mm -esek voltak csak és elképesztően erősen tudtak kapaszkodni. A nagy sodrású víz meg sem kottyant nekik. Kézzel lehetett csak leszedni őket, az ár nem vitte el őket. Amit aztán később nem is találtunk annyira meglepőnek, mert észrevettük, hogy a kövek alatt laknak, és amikor kifordítottunk egy követ a helyéről alig néhány állatka sodródott el róla. Miközben mi helyenként alig tudtunk állni a lábunkon az erős sodrástól.
A helyiek itt is teljes nyári öltözetben fürödtek a vízben.

Nemsokára elindultunk a tigris barlangjához. A folyó partján kellett menni. Nem volt kitaposott ösvény, így vadregényesnek mondható részeken keltünk át. Később arra is rájöttem, miért nincs kitaposott rész. Itt mindenki a folyóban közlekedik. Mivel voltak olyan szakaszok, ahol elkerülhetetlen volt a vízben gázolás, levettem ismét a cipőmet. Aztán a sziklás részen megint fel. Végül át kellett kelni a folyón és megérkeztünk a barlanghoz.

Kilátás a tigris barlangjából

A tigris barlangja inkább csak egy mélyedés a szikla aljában. A víz helyenként átfúrta a felette levő mintegy 5 méter magasságú felszínt emiatt folyamatosan csöpögött. Folyamatosan, holott már napok óta nem esett az eső. Úgy gondolom ez már a száraz évszak kezdete. Volt itt is egy mini vízesés. Inkább csak egy kis vízlépcső. Az itteni gyerekek azon csúszdáztak. Nekem nem volt merszem kipróbálni. Átfutott az agyamon a gondolat, de aztán gyorsan ki is hussant onnan. Itt a víznek elég erős volt a sodrása és a folyó alja igencsak változatos volt. Sziklák voltak a folyó aljában, de nem folyamatosan. Tehát egyet lépsz és máris 1 méterrel mélyebb a víz, majd a következő pillanatban jön egy másik szikla, és beleütöd a lábadat úszás közben. Nem különösebben alkalmas hely olyanok számára, akik nem tudnak biztosan úszni.
Itt a gyerekek ugráltak be a vízbe miután felmásztak a hegyoldalra, vagy éppen a középen fekvő szikláról. Azt meg kell említeni, hogy a középen levő sziklán egy család piknikezett. Ez azt jelentette, hogy volt náluk egy óriási hűtőtáska, meg ott volt egy fazék étel, mellette 2 kisebb fazék és az anyuka pihent a kempingszékben. Amit egyébként többen lecipeltek ide is, meg a vízeséshez is. Volt aki 2 kg jeget cipelt a vízeséshez a székek és a családi ellátmány mellett. 

Egy szikla a folyó közepén

A tigris barlangja környékén fürödtünk egyet, a fiúk lerajzolták a helyet, ahol voltunk, majd elkezdtünk akasztófázni a sziklán. Ebben semmi különös nem lett volna, ha nem spanyolul csináljuk. Volt velünk egy 17 éves Costa ricai lány, aki spanyolul és angolul beszél. A legizgalmasabb így az volt, hogy milyen szavakat adjunk fel. Nekünk ez nem volt kérdés, mert ismerünk néhány szót és az volt a kínálat, inkább Paulának volt izgalmas, hogy olyat találjon, amit mi is ismerünk.
És mindeközben tanultunk!!! Megtanultuk, hogy hogyan kell kimondani a spanyol ábécé betűinek a nevét. Erre eddig lusta voltam, de most élvezettel megtanultuk. És hogy legyen egy kis kulturális élményünk is, nemzetek közötti hasonlóságok, különbségek felfedezése, észrevettem, hogy itt Costa Ricában az akasztófa fordítva készül. Először a felső rész készül el, aztán jön az emberke. De most, hogy jobban átgondolom, nem is ez a különbség, hanem itt másképp rajzolják az alapot. Nincs talapzata. De itt egy kép róla, nézzétek meg.

Akasztófa spanyolul

Került a játékba néhány angol szó is Ádám révén. Az onlinefreespanish.com oldalról tanulnak szavakat a gyerekek, ahol ki lehet választani a játék során, hogy milyen szinten szeretnél játszani. Easy, medium, difficult. Úgy tűnik Ádám fejében nem különült még el, hogy a játék vezérlése angolul van, így feladta nekünk az easy-t magyar kiejtés szerint leírva :) Nem sikerült kitalálnunk....

A kirándulók itt is meg tudtak minket lepni. Volt, aki hozott jó nagy hűtőtáskát, tele ennivalóval, kis lábast fedővel, amiben az ebéd várta őket, kempingszéket, hogy meg tudjanak pihenni. És olyanok is megjelentek, akiket sohasem értettem. Jó hangos és nem kevésbé méretes hangforrással érkeztek. ma már biztos nem magnó ez a szerkezet, de valami hasonló.

Nem sokkal később véget ért a kirándulás, azaz átkeltünk megint a folyón, majd kocsival vissza a házba, ahol várt minket egy tipikus Costa Ricai ebéd. De erről majd egy másik bejegyzésben.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez iratkozz fel e-mail értesítésre. Kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot. Ezután nézd meg a postafiókodat, majd kattints a levélben levő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jelenik meg, ezért írtam az útmutatót.)