TANULJUK A VILÁGOT

A mi ihletésünkre rendeztek egy sakkversenyt Alajuelaban. Egynapos verseny, 7 forduló, 20 perc + 5 másodperces meccsek. Dávid megnyerte, Ádám pedig 4. lett a 10 év alattiak kategóriában. Nagyon ügyesen küzdöttek mindketten. Egymás ellen is össze kellett mérni a fiúknak a tudásukat.

Sajnos most nem túl békés a helyzet Nicaraguában, remélem hamarosan tudnak javítani az ott élő emberek a körülményeiken. Legutóbbi utazási élményeink utolsó részét olvashatjátok itt. Megnéztünk egy újabb helyi strandot, kipróbáltuk a a helyi közlekedést és próbálkoztunk a taxizással. Apróságok, ezúttal képekkel.

Nicaraguai utazásunk során a fővárosba, Managuába kellett utaznunk, hogy Ádám útlevélkérelmét elintézzük. Managua mintegy 130 km-re fekszik San Juan del Surtól, ahol kempingeztünk. Busszal tettük meg a távot és hihetetlen élményekben volt részünk a 3 órás utazás során. A buszon komplett bevásárlóközpont vonult fel, annak szinte minden kellékével. Árusok, portékák, alapítványi képviselő, sőt egy bohóc is megfordult a buszon. Másik buszon ugyan, de találkoztunk katonai ellenőrzéssel, majd ismét egy másikon egy zenésszel.

Ismét Nicaraguában töltöttünk néhány napot. Egészen más érzés volt úgy menni oda, hogy már egyszer végigjártuk a határátkelés folyamatát, mint az olvasmányélmények alapján elképzelni, hogy milyen is az. Ismét San Juan del Surban szálltunk meg, illetve egy napra átmentünk a fővárosba, Managuába útlevelet intézni. Szerencsére jó időnk volt végig. Szerencsére, mert indulás előtt Costa Ricára rátört az esős évszak első üzenete, egy félórás szakadó eső formájában. Ezt csak 15-e körülre vártuk, de már jelezte, hogy késni feltehetően nem fog. Utazási élmények ezúttal nem az ismeretlenbe, különbségek és változások.

A nicaraguai közlekedés számomra döbbenetes. Életveszélyesnek tartom egyes formáit, egy részét csak balesetveszélyesnek, más részét inkább csak meglepőnek. A Nicaraguában töltött néhány nap alatt megtudtuk, hogy mekkora jármű kell egy 5 fős család szállítására, mi szükséges 6 fő részére, valamint hogy egy 2 személyes pick up pont megfelelő méretű autó egy család szállításához. (Na nem a kis családra gondolok, hanem a fél rokonságra.) Emellett a buszozás – utasként – meglehetősen könnyen teljesíthetőnek tűnik, mindamellett, hogy érdekes élmény. Fotózni sajnos csak keveset sikerült, de azért néhány érdekes jelenetet lencsevégre kaptam, ha nem is a legjobb minőségben…