TANULJUK A VILÁGOT

A napokban búcsút vettünk Esparzától, ahol az utóbbi 8 hónapot töltöttük. Amikor Costa Ricába jöttünk, úgy gondoltuk, hogy bérlünk egy házat vagy szobát pár napra valahol, ahol majd a bérbeadótól mindenféle hasznos tudnivalókat kérdezhetünk az itteni életről, közben pedig keresünk magunknak egy önálló házat vagy lakást, ahol hosszabb távon tudunk lakni. Dávid úgy akarta, hogy egy olyan házban lakjunk, aminek hatalmas a kertje, legyen benne mindenféle gyümölcs, mint pl banán, ananász, legyen benne medence, közel a tengerparthoz. Azt hiszem ennyi volt az elvárás lényegi része. Nem csekély elvárások... Mi lett ebből? Rövid visszatekintés a helyre, ahol eddig laktunk.

A mi ihletésünkre rendeztek egy sakkversenyt Alajuelaban. Egynapos verseny, 7 forduló, 20 perc + 5 másodperces meccsek. Dávid megnyerte, Ádám pedig 4. lett a 10 év alattiak kategóriában. Nagyon ügyesen küzdöttek mindketten. Egymás ellen is össze kellett mérni a fiúknak a tudásukat.

Mindig is nagyon tetszettek a tengerparton készült hatalmas homokvárak és homokszobrok. Van aki egy egész birodalmat képes felépíteni a parton, van aki kisebb, azonban részletgazdag várat teremt és van, aki szinte szobrászi részletességgel felépített homokszobrot alkot. Egyszer megpróbáltunk mi is egyet építeni egy szobrot, de még az alapokig sem jutottunk el. Hétvégén azonban vendégeink voltak és velük együtt alkottunk egy teknőst. Ha tudod, hogy hogy kell csinálni, nem is tűnik olyan bonyolultnak. Ha valakinek kedve támad tengerparton, Tisza-parton, esetleg egy homokos tó partján vagy egyszerűen egy homokozóban óriásszobrot építeni, annak álljon itt hozzá egy rövid útmutató. És hogy jön a képbe churchill? Erről a végén.

Kb 10 km-re lakunk az óceántól, így nem lett mindennapi programunk a lubickolás, és a parti séták sem válhattak gyakori tevékenységeink elemévé. Közel van ugyan, de odajutni kb. 1 órás program, vissza ugyanennyi, tehát nem az az eszembe jutott megmártózni, ugorjunk le a partra dolog. Az első találkozásunk a Csendes-óceánnal felettébb kiábrándító volt. Korábban az USÁban jártunk az Atlanti -Óceán partján, ami kellemes emléket hagyott bennünk, erről az alkalomról ez nem mondható el. Szerencsére vannak itt is szép számmal nagyon szép részek, elgondolkodtató, hogy ami nem az, az vajon miért. Mennyit tehet érte az ember vagy mennyire múlik ez a környezeten.

Ez a bejegyzés folyamatosan készült, már az első itt töltött napunk után be akartam tenni, de elakadtam vele.  Most kicsit kibővítve jöjjön. Találkozások az állatokkal. Barátságos iguána a teraszon, skorpió, pók a házban, madarak, békák többnyire a kertben. A képen Dávid épp egy leguánra vadászik.

Néhány napra elmentünk egy Uvita nevű településre. Uvita kb 200 km-re van tőlünk délre, mintegy 150 km-re a Panamai hátártól. A tengerparton fekszik. Azt hiszem leginkább egy unalmas kisváros jelzővel lehetne illetni, legalábbis, ami az én tapasztalataimat illeti. De a potenciál benne van a kisvárosban, hiszen 6-8 éve még út sem vezetett oda, most pedig már a város felé vezető utolsó 50 km is végig aszfaltozott. Valamint fellendülőben van az élet az infrastrukturán kívül is. Uvita kicsi, üres (bár az üres mindenkinek mást jelent), a tengerpartja szép és elképesztően hangos.

Egy kalandtúrán vettünk részt a kert végében. Pontosabban a szomszéd udvaron, ahová a kert végéből indult az út. Egy kis medencét kerestünk a közeli folyón. Nem tudtuk hol van, volt egy rövidke útbaigazításunk, hogy merre is kell menni és mit kell keresni. Ez alapján próbáltunk szerencsét 

A gyümölcsök mellett zöldséget is eszünk bőven. Olyat is, amit otthon eszünk és olyat is, amivel itt találkoztunk először. A zöldségekre szinte ugyanaz igaz, mint ami a gyümölcsökre, ami itt megszokott, az otthon általában egzotikus és fordítva. Ezt az árak is tükrözik, így a fogyasztásunkban is látszik.

Ezt a bejegyzést nagymamám ihlette, aki mindig megkérdezi, hogy mit eszünk. Mintha nem hinné el, hogy itt is vannak "normális" élelmiszerek. Valamint ajánlom Edina figyelmébe, tudom, hogy szeretsz főzni, és remélem még olvasod az írásaimat. Szóval mit eszünk? Mindent, ami számunkra elérhető, mind beszerezhetőség szempontjából, mind anyagi szempontból. Sokmindent eszünk, amit otthon is ettünk és vannak olyanok is, amiket sosem láttunk korábban. Vagy épp láttuk, de nem vettük meg. Ismét az ételek a terítéken.

Sakkverseny Herediában töltöttünk az elmúlt héten négy napot. A fiúk a Costa Ricai Nemzeti Sakkversenyen indultak. Előre tudtuk, hogy nem lehetnek nemzeti bajnokok a versenyen, tekintettel arra, hogy nem állampolgárok, viszont akár meg is nyerhetik a versenyt. Nagy várakozással indultunk hát neki a ennek az erőpróbának. Mi tetszik nekem a sakkversenyen? Hogy lehet a sakkverseny izgalmas? Mi zajlik az asztal felett és alatt? Ezekről írok néhány gondolatot.

Közeleg a karácsony. A készülődés legtöbbször (sajnos) már novemberben elkezdődik. A városok, de elsősorban az üzletek elkezdik karácsonyi pompába öltöztetni a kirakataikat (egyúttal elárasztanak a vegyél! - akár hitelre is -, mert a karácsony ajándék nélkül semmit sem ér kampányaikkal). Karácsonyi fénybe borulnak az utcák, apró izzók százai teszik varázslatossá az épületeket és a fákat. Majd decemberben megnyitnak a hangulatos, kisebb-nagyobb karácsonyi vásárok, ahol végigsétálva mindenféle apró szépséget láthat -és vehet - az ember, majd a hidegben elfogyaszthat egy pohár forró italt vagy épp egy adag sült gesztenyét egy meleget adó hordótűzhely közelében. Mindehhez idilli háttérként szolgál a hó, a felállított karácsonyfák és a tűzhöz kuporodó, melegedni vágyó emberek. Aztán ahogy egyre közeleg az ünnep, egyre több fényfüzértől szikrázó otthon is csatlakozik a karácsonyi díszlethez, végül december 24-én eljön a perc, amikor bekukucskálva egy-egy ház ablakán feltűnnek a karácsonyfák...

forrás Costa Rica - akár a magazinokban. Sétáltunk az óceánban, ringattattuk magunkat a vízen, gyalogoltunk a homokban, átgázoltunk egy sáros folyón, amelyik az óceánba ömlik, benéztünk egy aprócska barlangba, millió apró kis rákot láttunk szétszéledni, ahogy közeledtünk hozzájuk, majd szerencsénk volt megcsodálni két ragyogó színekben pompázó papagájt. Tettük mindezt kissé borús időben, ami a képeken is látszik. Kissé komornak tűnik, pedig nem volt az.

Végre. Egy hete babot eszünk, akár az igazi Costa Rica-iak. Múlt héten vendégünk volt a ház tulajdonosa és főzött nekünk tipikus Costa Rica-i ételeket, gallo pintot és cevichet. Ehhez szükség volt többek között egy adag babra, amit aztán egész héten ettünk, annyi készült belőle. Az itteniek, ha kérdezik őket, hogy mi a jellemző a Costa Rica-iakra, akkor elsők között említik, hogy állandóan babot esznek rizzsel. És ez úgy tűnik így is van. Lássuk milyen helyi ételeket kóstoltunk meg.

Ebben a bejegyzésben néhány gondolatot olvashattok arról, hogy hogyan is élünk itt Costa Ricában. Pontosabban arról, hogy hol  lakunk most. Esparzában  vagyunk egy hónapja.  Egy elég nagy házban lakunk, aminek vannak tipikusnak tűnő Costa Ricai vonásai. Legalábbis azon házakhoz hasonlítva, amiket itt látunk  Esparzában.Vannak azonban azt hiszem különlegesnek mondható vonásai is a szokványosak mellett.

Catarata de Elcanto Talán vannak köztetek olyanok, akik írtak már bakancslistát. Vagy esetleg nem írták le, de van egy a fejükben. Én nem tudtam, hogy honnan ered a bakancslista elnevezés, azt hittem, hogy onnan, hogy fogod a bakancsodat és elmész ide-oda az életedben. Most azonban utánaolvastam, és eredetileg nem igazán ezt jelenti. A bakancslista azon dolgok sora, amelyeket az ember meg akar tenni az életben, mielőtt feldobná a bakancsot. Az eredete nem is bakancsról szól, az ugyanis angol, akik nem a bakancsot dobják fel, hanem a vödröt rúgják fel a végén. A fordítás mindenestre nagyon jól sikerült jelen esetben. Szóval a bakancslistán sokminden szerepelhet. Lehetnek köztük "nagy falatok", mint utazás a világ minden tájára, extrém dolgok, amihez nem kell messze utazni mint ez a lány csinálja. , vagy épp egy rövid kis bakancslista arról, hogy hogy ne legyenek sablonosak a napjaink és milyen dolgokat tehetünk a komfortzónánkon kívül. (Vagy éppen belül, csak valahog...

Ez a kérdés elsősorban nagymamám szájából hangzik el. Mindent eszünk, amit megveszünk, amit a kertben találunk és amit az utcán találunk. Mindenféle alapvető élelmiszer megtalálható itt is, amit otthon ettünk, mellette pedig olyan alapvető élelmiszerek, amiket sosem láttunk. Most jöjjön néhány dolog, amit már ettünk itt. Elég hosszú lett a bejegyzés, kitartás :)

Forrás: http://www.ticotimes.net/wp-content/ uploads/2017/11/171113EarthQuakeSuper.jpg Tegnapelőtt  földrengés  rázta meg a környéket. Még sosem éltem át korábban földrengést. Talán gyerek koromban egyszer a Balatonon, de inkább elmesélésből tudok róla. Élményem, emlékem nincs ezzel kapcsolatosan. 6.8 erősségű volt, kb 50 km-re innen, 10 km mély epicentrummal. Szerencsére nem tartott sokáig, de annál ijesztőbb volt. Évente 110 ilyen erősségű földrengés van világszerte. Itt  meg tudjátok nézni a legutóbbi földrengéseket és azt is, hogy melyik volt ezen a héten, évben stb. a legnagyobb. Morajlás hallatszott. Mennydörgésre emlékeztető. Olyanokra, amik hosszan és határozottan rázzák az épület ablakait.Mint amikor a mennydörgés elég közel van, de a villám nem a közvetlen közelben csapott be. Tudod, hogy közelít a vihar, de még nincs itt. (Pár napja egy viharban a villámok 1 km-es körzeten belül csaptak be, és hatalmas, robbanásszerű dörgések rázták meg a környé...

Tegnapelőtt átjöttünk Esparzába . 7 km-re vagyunk az óceánparttól és kb 80 km-re a fővárostól. Autóval jöttünk, hegyeken-völgyeken át. Fel-le, kanyarogva, kb másfél óra alatt tettük meg a 80 km-t. Érdekes megtalálni ebben az országban az úticélt. Ugyanis itt nincsenek házszámok. A szálloda címe úgy volt megadva, hogy menj el az xy buszmegállóig és onnan 150 m felfelé.  Annak a szállásnak a címe, ahol most vagyunk a következő: 1400m az El Tejar bejáratától. Fordulj balra a Villa Reina 1400m jelzésnél és az utolsó ház az utcában a miénk. A bejegyzés többi részét jelenleg töröltem, később, rendezettebb gondolatmenettel újra közzéteszem. x x x x x x x x x x x x x x x Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot a megjelenő ablakba. Ezután nézd meg a postafiókodat, kattints a levélben levő megerősítő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jel...

Tegnap megérkeztünk Costa Ricába. Úgy terveztem, hogy folyamatosan fogom írni a történéseket, élményeket, de lemaradtam az írással. Van ami elkészült, van ami nem. Meglehetősen fáradt vagyok én is és a család többi tagja is. (Nem panaszként mondom, tényként inkább.) Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy ha az embernek nincs végtelen ideje és pénze, akkor hol és mit nézzen meg. Mennyi legyen belőle a hagyományos városnézés, mennyi a hagyományos nyaralós pihenés és főleg, hogy legyen-e benne olyan, hogy a nap egy részét a szálláson töltve szokványos pihenős időszakot iktassunk be, amit gyakorlatilag bárhol meg lehet tenni. Gondolok itt olvasásra, pihenésre, beszélgetésre vagy csak egyszerűen csinálni a szendvicsen túlmutató ételt. Tehát korábbi élmények később. A fele már leírva, a másik fele még nem. Ugyanis többnyire nem az egy helyben ülős megoldást választottuk, választjuk hanem az aktívabbat. Az pedig fárasztó. Aktualitás: Costa Rica Úton Costa Rica felé San José reptéren la...