Costa Rica óceánpart - első találkozás

Kb 10 km-re lakunk az óceántól, így nem lett mindennapi programunk a lubickolás, és a parti séták sem válhattak gyakori tevékenységeink elemévé. Közel van ugyan, de odajutni kb. 1 órás program, vissza ugyanennyi, tehát nem az az eszembe jutott megmártózni, ugorjunk le a partra dolog. Az első találkozásunk a Csendes-óceánnal felettébb kiábrándító volt. Korábban az USÁban jártunk az Atlanti -Óceán partján, ami kellemes emléket hagyott bennünk, erről az alkalomról ez nem mondható el. Szerencsére vannak itt is szép számmal nagyon szép részek, elgondolkodtató, hogy ami nem az, az vajon miért. Mennyit tehet érte az ember vagy mennyire múlik ez a környezeten.

Utazás

Busszal mentünk. Gondoltuk bátraké a szerencse! (Azon kívül nincs autónk.) Kerestünk a  google térképen egy olyan helyet, ahol tuti van buszmegálló, majd kimentünk a kiszemelt célpontra. Akkor még nem sikerült rájönnünk, hogy honnan lehet tudni, hogy mikor hova mennek buszok, ma már ezen az útszakaszon tudjuk a menetrendet. Legalábbis részben.  Ez a buszmegálló hasonlított egy európai megállóra, de információ egyáltalán volt rajta. Még egy első-utolsó busz sem volt kirakva és az sem, hogy merre mennek innen a buszok. És az sem, hogy ez tényleg egy buszmegálló, bár szerintem egyértelműen az volt.

Szóval leültünk a buszmegállónak látszó fedél alatt és vártunk. Azt olvastuk a neten, hogy a buszmegálló Costa Ricában az, ami annak néz ki, vagy ahol sok ember áll. Ez annak nézett ki. Kis idő után jött egy helyi is, aki leült mellénk. Reméltük azért van ott, mert tud valamit és nem azért, mert sok ember van ott :).  És nemsokára jött a busz. Nem tudjuk, hogy hogyan működik, mi alapján kell jegyet venni és spanyolul sem tudunk, úgyhogy elmondtuk az úticélunkat, a sofőr adott jegyet, így felszálltunk.

Zötyögtünk a  buszon, és reméltük, hogy majd rájövünk valamiből, hogy hol kell leszállni. Nem mondják be, hogy épp hol vagyunk. Gondolom ez rajtunk kívül mindenkinek egyértelmű volt.

Buszon

A nagy vizet nem túl nehéz észrevenni - gondoltuk és nem aggódtunk amiatt, hogy merre megyünk. (Az is igaz, hogy legutóbb a Balatonnál vitt máshova a busz, mint gondoltam, mert nem arra ment, mint amit a neten mutatott útvonalon láttam. Így vissza kellett gyalogolni vagy 3 km-t. De összességében megérte, mert a busz igazán csodálatos helyen ment végig.)

Az úton komótosan ballagott felénk egy tehén. India jutott róla eszembe. Ott tudtommal nem lehet zavarni a teheneket, mivel szent állatok. Illetve Romániában láttam még tehenet az úton, amikor arra jártam. Az autósok ott is kikerülték őket, vagy megvárták, amíg félre vonulnak.

Kb 20 perc után leszálltunk, amikor megpillantottuk a vizet és elindultunk a megfelelőnek tűnő irányba. Kis segítséggel megtaláltuk a partra vezető utat is a házak között. Izgatottan vártuk az elénk táruló látványt. A fiúknak nagyon jó élményeik voltak az Atlanti-óceánnal kapcsolatosan.

Néhány 10 méter után elénk tárult a fekete homokos part és a végtelen víz. Annyira azért nem végtelen, mert szemben egy félsziget benyúló ágát látni, úgyhogy inkább azt mondom, hogy a nagy víz.

Csendes-óceán Puntarenas nem turistás részén

Csak a parton eszméltem rá, hogy hahó, most nem is az Atlanti, hanem a Csendes-Óceán partján állunk. Találkozás az ismeretlennel. A hatalmas víz most nem tűnt végtelennek, mert éppen egy öböl szélén voltunk, tehát látszott a "túlpart". A föveny itt szinte fekete volt. A víz ezt a finom feketés homokot hömpölygette, így az nem tűnt tisztának. Nekünk felnőtteknek nem is volt olyan hívogató látvány, hogy azonnal bele akarjuk vetni magunkat a vízbe. Az időjárás sem növelte ezt a kedvünket. Meleg volt ugyan, de a napot eltakarták a felhők. A partszakaszon dús a növényzet, sok-sok pálma, kókuszpálma nő. Ez már majdnem olyan, mint amilyennek képzeltem a tengerparti növényzetet. Az amerikai strandokon, ahol jártunk, alig-alig akadt növényzet.

Az óceánparti növényzet

Ez a partszakasz kiábrándító volt ahhoz képest, amiket korábban láttunk az Atlanti-Óceán partján. Ami a legrosszabb volt benne, az a rengeteg szemét. A képen nem nagyon látszik, de ott, ahol a vízből kihordott növények hevernek, tele van műanyag szeméttel. Hosszan, végig a parton, ameddig csak a szem ellát. Azon tűnődtünk, hogy vajon mióta lehet ott az a rengeteg szemét. Hónapok alatt gyűlt össze és senki nem takarította el? Az ott lakókat annyira nem zavarja? Esetleg belefáradtak abba, hogy naponta/hetente szedjék össze a szemetet?

A partszakasz nem tűnt egy turistaparadicsomnak, így annak kevés esélyét látom, hogy a turisták
dobálták volna szét a rengeteg műanyag palackot. Mindamellett, hogy a turistaszezon decembertől-májusig tart, mi pedig novemberben jártunk arra. Egyszóval szomorú volt a látvány.

Szemét a tengerparton

 Ádám be akart menni fürdeni, de egyedül nem engedtük. Végül elkezdett homokvárat vagy várost építeni, gondosan figyelve a vízelvezetésre. A képen az ő építménye látszik.

Ádám homokbirodalma

Ha elég messziről nézzük a környéket, akkor azért nem rossz a látvány, de egyszerűen lehetetlen figyelmen kívül hagyni azt a sok szemetet, ami ott felhalmozódik.

Puntarenas óceánpart

 x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez iratkozz fel e-mail értesítésre. Kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot. Ezután nézd meg a postafiókodat, majd kattints a levélben levő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jelenik meg, ezért írtam az útmutatót.)