Kertvégi kalandtúra

Egy kalandtúrán vettünk részt a kert végében. Pontosabban a szomszéd udvaron, ahová a kert végéből indult az út. Egy kis medencét kerestünk a közeli folyón. Nem tudtuk hol van, volt egy rövidke útbaigazításunk, hogy merre is kell menni és mit kell keresni. Ez alapján próbáltunk szerencsét 

Merre menjünk?

Egy kis medence keresésére indultunk, amiben reményeink szerint lehet fürdeni. Nem tudtuk, hogy pontosan mit jelent ez, csak azt, hogy valahol a folyó kiszélesedik és ott van a medence. A pontos útmutató a következő volt: A kert végében van egy hely a kerítésnél, ahol amolyan kommandóstílusban át lehet jutni a szomszéd telekre. Onnan menj délnek, amíg a folyó egy másikba nem torkollik, majd onnan keletre kb 500 m. Mint valami kincskereső túra.

A patak mellett

Szóval elindultunk  felfedezőútra. Az első izgalmas kérdés a kiindulási pont megtalálása volt. A több soros szögesdróton ugyanis egyetlen pontot sem találtunk, ahol egyszerűen át lehetne kelni. Végül a kommandó stílusú átkelésre buzdító utasítást követve átmásztunk a kerítés alatt. Inkább kúsztunk, mint másztunk. Nem volt egyszerű, féltünk, hogy fennakadunk a dróton. Az oldalsó kerítést leszámítva mindenhol 3 sor kifeszített szögesdrótból áll a kerítés, nem sok hellyel az alsó sor alatt. Végül a vékony kis fa és a négyzetrácsos kerítés között a földön kúsztunk át. Szerencsére sikerült koszosan, de sértetlenül megúsznunk az átkelést. 

Kibúvó a kerítés alatt - nem látszik, nem a szemeddel a gond

A túloldalon átgázoltunk a patakon, majd folytattuk az utat a megadott irányba. Egy idő után kicsit elbizonytalanodtunk, hogy vajon merre tovább, mert elfogyott az ösvény. Illetve volt egy ösvény, de az gyanúsan a hegynek fölfelé tartott. Mivel azonban ez tűnt az egyetlen ösvénynek a továbbiakban, azon folytattuk az utat.

Találkozás a tehenekkel

Hegyoldal tehenekkel -  az apró pöttyök a távolban

A hegy oldalában úgy tűnt, hogy közelről is fogunk találkozni a szomszéd telken élő tehenekkel. Kb. 20 fős csorda lehet, a képen a nagy fa alatt vannak a távolban, az a néhány fehér és nem csak fehér pötty a képen. Szoktuk látni őket napközben legelészni. Most pedig ott megközelítettük őket alig pár méterre. Na, ott már nem fényképeztem le a nálunk lényegesen nagyobb állatokat. Kicsit méregettük egymást, a csorda vagy 10 tagja, és mi négyen. Kicsit gondolkoztunk rajta, hogy elmenjünk -e mellettük vagy sem. Aztán döntöttünk. Hajrá! Szépen, határozottan el fogunk haladni a tehenek mellett. Erre azonban végül nem került sor. Elindultunk ugyan feléjük, azonban amikor már csak néhány méterre voltunk tőlük, akkor egy szempillantás alatt elillantak a tehenek. Az ember nem is gondolná, hogy ezek a hatalmas állatok milyen hirtelen el tudnak tűnni a szemünk elől. És úgy eltűntek, hogy nem is láttuk őket többet aznap.

Azóta már többször is megfigyeltük, hogy a hatalmas, általunk lomhának képzelt, látott állatok milyen fürgék is tudnak lenni, ha akarnak. Igaz teheneket eddig csak tehéngazdaságban láttunk, soha nem láttam őket szabadon egy elegendően nagy területen mászkálni. A szemközti telek oldalában szoktak sétálgatni és ha kedvük úgy hozza futkározni. Jóval fürgébben futnak fel a hegyoldalra,  mint ahogy azt magamról el tudom képzelni.

Folyómeder mellett

Viszont véget ért az út a tehenek mellett, és nem találtuk meg a helyet, amit kerestünk, így visszaindultunk, hogy a folyóparton folytassuk tovább az utat még úgy is, hogy nincs ösvény. Kicsit erdős volt, kicsit vadregényes. Végül elértük a 2 folyó találkozását. Ismét elbizonytalanodtunk egy kissé. Mert itt sem láttunk semmit. Se ösvényt, se medencét, semmit. Gondoltuk, ha már eddig eljutottunk, adunk neki még egy esélyt, hogy továbbmenve hátha mégis rábukkanunk a medencére. Utat nem láttunk sehol, így elindultunk a patak mellett, illetve a patakon át.

Átkelés a patakon

És láss csodát pár perc gyaloglás után meg is volt a medence, Szinte véletlenül bukkantunk rá, majdnem elmentünk mellette. Fürdeni nem volt merszünk, nem láttunk le a víz aljára, nem ismerjük az itteni élővilágot, és meglehetősen esőre is állt az idő. Ami ilyenkor itt szabályos felhőszakadást jelent, és nem a hosszabb fajtából valót. Így nem kockáztattuk, hogy ilyen időben kezdjünk visszafelé gyalogolni. Megnéztük a medencét és a környéket, aztán elindultunk visszafele.

A medence

 A visszafele út könnyebb és gyorsabb is volt, leszámítva a bejutást a telekre. Ez még nehezebb volt, mert sokkal nehezebb volt felfelé kúszni a szögesdrót alatt, mint a lefelé. Szerencsére sikerült megúsznunk a kalandot egy kisebb karcolással, meg a nagy adag sárral a ruháinkon.

Úton a házunk felé

Készítettem néhány képet útközben, és párat a medencéről is. Ezeket láthatjátok itt, mindenféle komment nélkül.  

Egy tüskés fa

Kifolyó a medencéből

Csillog a napfény a medence vizén

A növényzet - a fűcsomó akkora, mint én vagyok

x x x x x x x x x x x x x x x x x x 

Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez iratkozz fel e-mail értesítésre. Kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot. Ezután nézd meg a postafiókodat, majd kattints a levélben levő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jelenik meg, ezért írtam az útmutatót.)