TANULJUK A VILÁGOT

Sajnos most nem túl békés a helyzet Nicaraguában, remélem hamarosan tudnak javítani az ott élő emberek a körülményeiken. Legutóbbi utazási élményeink utolsó részét olvashatjátok itt. Megnéztünk egy újabb helyi strandot, kipróbáltuk a a helyi közlekedést és próbálkoztunk a taxizással. Apróságok, ezúttal képekkel.

Nicaraguai utazásunk során a fővárosba, Managuába kellett utaznunk, hogy Ádám útlevélkérelmét elintézzük. Managua mintegy 130 km-re fekszik San Juan del Surtól, ahol kempingeztünk. Busszal tettük meg a távot és hihetetlen élményekben volt részünk a 3 órás utazás során. A buszon komplett bevásárlóközpont vonult fel, annak szinte minden kellékével. Árusok, portékák, alapítványi képviselő, sőt egy bohóc is megfordult a buszon. Másik buszon ugyan, de találkoztunk katonai ellenőrzéssel, majd ismét egy másikon egy zenésszel.

Ismét Nicaraguában töltöttünk néhány napot. Egészen más érzés volt úgy menni oda, hogy már egyszer végigjártuk a határátkelés folyamatát, mint az olvasmányélmények alapján elképzelni, hogy milyen is az. Ismét San Juan del Surban szálltunk meg, illetve egy napra átmentünk a fővárosba, Managuába útlevelet intézni. Szerencsére jó időnk volt végig. Szerencsére, mert indulás előtt Costa Ricára rátört az esős évszak első üzenete, egy félórás szakadó eső formájában. Ezt csak 15-e körülre vártuk, de már jelezte, hogy késni feltehetően nem fog. Utazási élmények ezúttal nem az ismeretlenbe, különbségek és változások.

A sakk úgy tűnik mindenhol megtalál minket. Egy olyan házban lakunk, teljesen véletlenül, aminek a tulajdonosa régebben sakkbajnok volt és van sakkoktatás is helyben. (A teraszon van egy asztal, aminek a mintázata 2 sakktábla. Igaz nem jó irányban van elkészítve a sakktábla- igen, igen, mert az is számít bizony... - de jól mutat az asztalon.) Nicaraguában a kemping felé sétálva bukkantunk rá egy sakkoktatóra, akihez be is sétáltunk. Legyen akkor szó sakkról, kontrasztokról, mi kell ahhoz, hogy az ember tudjon aludni, végül pedig, hogy néz ki egy temető Nicaraguában. És ezzel egyben a nicaraguai élmények végéhez is érek.

Nicaraguában San Juan del Sur városában töltöttünk néhány napot. Pihenés a tengerparton, fürdés a vízben, séta egy másik partra, találkozás (számunkra) ismeretlen tengeri lényekkel, főzőcske a felettéb szokatlan konyhában, sakkpartik a világ végén, bepillantás egy istentisztletbe, apró meglepő dolgok. Ezek jellemezték a nicaraguai tartózkodásunkat.    A San Juan del Sur-i tengerpart volt az első volt, ami pont olyan volt, mint amilyennek a képeken láttuk. Eddig a legtöbb hely, amit korábban fotókon is láttam, csalódást keltett. A képek többnyire úgy vannak megalkotva, olyan szögből vannak fotózva, ahogyan valóban lehet látni a környéket, ha megfelelő irányba nézel és eltekintesz az egyéb zavaró tényezőktől. Vagy van egy drónod, ami elég magasról tudja szemlélni a környéket. Ez volt az első hely, ami tényleg azt nyújtotta, amit a fotók alapján vártam tőle.

A nicaraguai közlekedés számomra döbbenetes. Életveszélyesnek tartom egyes formáit, egy részét csak balesetveszélyesnek, más részét inkább csak meglepőnek. A Nicaraguában töltött néhány nap alatt megtudtuk, hogy mekkora jármű kell egy 5 fős család szállítására, mi szükséges 6 fő részére, valamint hogy egy 2 személyes pick up pont megfelelő méretű autó egy család szállításához. (Na nem a kis családra gondolok, hanem a fél rokonságra.) Emellett a buszozás – utasként – meglehetősen könnyen teljesíthetőnek tűnik, mindamellett, hogy érdekes élmény. Fotózni sajnos csak keveset sikerült, de azért néhány érdekes jelenetet lencsevégre kaptam, ha nem is a legjobb minőségben…

Mekkora jármű kell egy 5 személyes családnak? És vajon 6 főre mivel kell számolni? Hogyan bukkan az ember egy sakk-oktatóra "a világ végén"? Vadkemping az óceánparton?  Milyen távolság van a disznóól és a konyha között?  Milyen erős ellenfél a nicaraguai sakkválogatott egyik tagja? Mit jelent ha valaki azt mondja, hogy egy kicsit beszél egy adott nyelven?  A buszozás, mint újfajta élmény? És egyáltalán mennyibe kerül kilépni az országból, illetve mennyibe kerül belépni a másik országba? Országhatárok nem éppen európai stílusban (igaz nem is világjáró stílusban, mert csak Európában és Észak-Amerikában jártam korábban), buszozás, vadkemping, "rendes" kemping, óceánparti élmények, nem várt sakkpartnerek és ami még eszembe jut. Jöjjenek a nicaraguai élményeink több részletben.