Strand, taxi, helyi közlekedés

Sajnos most nem túl békés a helyzet Nicaraguában, remélem hamarosan tudnak javítani az ott élő emberek a körülményeiken. Legutóbbi utazási élményeink utolsó részét olvashatjátok itt.
Megnéztünk egy újabb helyi strandot, kipróbáltuk a a helyi közlekedést és próbálkoztunk a taxizással. Apróságok, ezúttal képekkel.

Irány a stand

Costa Ricában és Nicaraguában is rengeteg strand van. Értem ezalatt a tengerparti strandokat, nem a medencés strandokat. Úgy hallottam, hogy Costa Ricában a gyerekek, de igazából a felnőttek sem tudnak úszni, mert nincs hol megtanulniuk. Nem sok úszómedencés strand van, az óceán pedig nem biztos, hogy megfelelő terep az úszástanuláshoz. Mondjuk van olyan része, ami biztosan megfelel erre, de azért azt hiszem, hogy kevésbé jellemző az a rész.

Korábban, amikor Nicaraguában jártunk, kipróbáltuk a San Juan del Sur-i strandot, a város turistaparadicsomi részén. Alig lézengett néhány ember napközben és mivel aránylag hosszú ez a strand, ezért eloszlottak az emberek. Korábban úgy képzeltem el egy tengerpartot, hogy az ember kilométereken csak sétálgat a hosszú, belátható, homokos fövenyen. Egyelőre több olyan strandon fordultunk meg, ahol kis öblök tagolják a partot, mint ahány hosszú homokos parton sétálgattunk. Az óceánpartot részekre tagolják a parti sziklák, és minden, szikla által elválasztott partszakasz egy-egy külön strand.

Hétvégén lementünk  a "városi" strandra, zsúfolt volt minden. Szinte tömeg volt. Építettek szalmatetős, napernyőként funkcionáló építményeket, ami alatt nagyon nagy tömeg volt. És annyi, de annyi szemetet hagytak maguk után az emberek, hogy az felfoghatatlan. Láttuk a hétvégi kikapcsolódás maradványait. Elszomorító. Még akkor is, ha önző módon arra gondol az ember, hogy ha ő visszajön ide legközelebb, akkor mi fogja várni. Nem beszélve másokról, de leginkább a környezetről általában. Fényképet nem is csináltam, pedig lehet megérte volna.

Helyi közlekedés kipróbálása  - pipa

Ezúttal felfedeztünk egy másik strandot. Egy táblán lettem figyelmes a strandra, és már korábban is gondoltam rá, hogy meg kellene látogatnunk. Gyalog vágtunk neki a kb 3 km-re fekvő Pena Rota strandnak. Ebből 1 km a főúton, járda nélkül, majd további 2 a hegyek között. Nem a hegyeken keresztül szerencsére, hanem közöttük, így csak kisebb-nagyobb emelkedőket kellett csak megmászni, nem pedig hegyeken átkelni.

Az út 3/4-ét megtéve, egyszer csak lefékezett mellettünk egy pickup és megkérdezte, hogy a strandra megyünk-e. Viccelődtünk kicsit azzal, mi lett volna, ha azt mondjuk, hogy nem. Ugyanis útközben semmi nem volt, leágazás sem volt és az út végén is csak a strand van. Mindenesetre mondtuk, hogy igen, és intett, hogy pattanjunk fel a kocsi hátuljára. Megtettük. Ezzel mi is kipróbáltuk azt a hajmeresztő közlekedési stílust, ami itt mindennapos. Igazából nem volt semmi hajmeresztő benne, mert rendesen beültünk a csomagtérbe, mint egy rendes csomag, és nem lógattuk ki félig a fenekünket az autó oldalán, mint azt az igazi - szerintem vakmerő - helyiek teszik. Dávid nagyon szeretett volna így utazni, így azzal szállt ki a kocsiból, hogy ez élete legjobb napja.

Akár a helyiek, egy furgon hátuljában

Szerencsére többször szoktam tőle ezt hallani, és nagyon jó érzéssel tölt el. (Időnként nagyapám jut róla eszembe. Ő nagyon szeretett enni és minden étkezésnél elmondta, hogy ilyen jót még sosem evett életében. Ezt akkor is elmondta, hogy az étel kifejezetten rosszul sikerült, pl oda volt égve. Szerencsére Dávid azt is megmondja, ha valami nem tetszik neki, szerintem így tud hiteles maradni. Bár az is klassz, ha valaki az aktuális jó dolgot mindig az addigi legjobbként éli meg. Így lesz az egész élete egyre jobb.)
Kocsival gyorsan odaértünk a strandra, igazán örültem ennek a lehetőségnek, tikkasztó hőség volt.

Másnap az úton ballagva 2 lány tette ki a kezét stoppolás céljából. Egy pickup megállt mellettük, ők felugrottak a platóra és már indult is a kocsi. Egy szót nem váltottak a sofőrrel. Vajon hogy egyeztetnek ilyenkor a kiszállásról?

Pena Rota

Pena Rota szikláján

Kiérve a strandra  meglepően nagy tömeget találtunk. Többen piknikeztek a fák, illetve a sziklák nyújtotta árnyékban. Volt egy bár is a parton. Minden alkalommal meg tud lepni,  hogy apró strandokon van bár vagy szörfsuli. A strand ugyanis kicsi volt, sziklás és köves. Meglepő, hogy ide jönnek az emberek pihenni, miközben több széles, homokos, vagy legalábbis nem köves, hanem kavicsos, jobban megközelíthető tengerpart is van. Igaz árnyék nem jellemző, hogy lenne, ami pedig nagyon fontos. Lehet, hogy ez szolgálta a különleges vonzerőt.

Pena Rota strand - első pillantás

A fenti képen a bal oldali pocsolyában emberek fürdenek.
 
Készítettem néhány képet a sziklának csapódó hullámokról.

Becsapódó hullámok

Most egyre inkább érezzük azt, hogy a nap beesési szöge egyre nagyobb. Eddig inkább csak tudatosságból kentük be magunkat naptejjel és az sem volt gond, ha ez a művelet kimaradt. Most viszont a kence mellett is eléggé lepirultunk. Nem nagyon gondolkoztam ezen, hiszem itt épp nyárra érkeztünk (bizony-bizony itt most fog kezdődni a tél. Ami ennyit jelent, hogy csak 30 fok körül lesz a nappali csúcs és szinte minden nap szakadni fog az eső néhány órán át. Itt ezt hívják télnek.). Jobban belegondolva azonban, mivel az északi féltekén vagyunk, ezért most folyamatosan egyre nagyobb a napsugarak beesési szöge. Tehát semmi meglepő, csak furcsa. Eddig nagyon sütött a nap, most még jobban fog. Mindenesetre kezdem érteni, hogy a helyiek miért ruhástul mennek a tengerbe.
Itt a nappalok hossza nem sokat ingadozik, olyan 11-13 óra közötti egy nappal télen nyáron, és a napsugarak beesési szöge sem annyira meredeken változó, amint magasabb szélességi körökön. Emiatt számomra nehezebb érzékelni a napsütés erősségét.

Hullámzás Pena Rota strandon

Nemsokára a napozás kérdése nem fog komoly gondot okozni, mert ahogy azt fent írtam, kezdődik a tél- ahogy itt az esős évszakot nevezik-, kevésbé lesz alkalmunk arra, hogy órákat töltsünk az óceánparton.
A vízben végül nem fürödtünk, bár volt egy kis rész, ahol a hullámok kicsik voltak és a kövek is elég szolidak voltak ahhoz, hogy be lehessen menni rendesen. Egy sétának és látványnak szép volt a Pena Rota strand, de máskor azt hiszem nem ezt a strandot fogjuk választani.

Elülő hullámok

Sikertelen taxizás

Egyik nap próbáltam megalkudni taxisokkal, hogy vigyenek haza a boltból. Izgalmas volt. Azzal kezdtük, hogy a kb 3 km-es útra kötöttünk egy alkut a következőképpen: 3 taxi állt üresen az út mellett, és 3 ember ült a fa alatt. Majd megszólítottak, hogy taxi. Mondtam, hogy hova akarok menni, és kérdeztem, mennyibe kerül. 2 USD volt a választ. Mondtam, hogy rendben. Utána valamit beszéltek, meg odahívtak egy 4. embert az út túloldaláról. Én vártam, hogy majd beszállunk valakinek a kocsijába, de nem történt semmi, senki nem mozdult, hogy megmutassa melyik autó  nyerő. Aztán mondja az egyik taxis, hogy 2 USD fejenként. Ez már kevésbé tetszett, de mivel nehéz volt a csomag a hátamon, mondtam, hogy legyen - ketten voltunk.
Ezek után nem pontosan értettem, hogy mi történik. Azt hiszem megbeszélték a plusz emberrel, hogy vigyen el 3 dollárért -amit nem értettem, miért, mikor már rábólintottam a négyre- ő azt mondta, hogy annyiért nem hoz el. Aztán álltam ott még egy darabig értetlenül, de nem mozdult senki az ügy érdekében.Így aztán faképnél hagytam őket és elindultunk gyalog.

A hosszú gyaloglás közben hirtelen lefékezett mellettünk egy motoros és felajánlotta, hogy elvisz minket. Ajaj, gondoltam. A kemping még tök messze van, én viszont nem szívesen ülnék fel a motorra. Sosem ültem rajta, de nem szimpatizálok vele, plusz ott volt velem Dávid is és a kb 8-10 kilós hátizsákom. Mondtam, hogy kösz nem.
Aztán rájöttem, hogy ez az ember a kempingben dolgozik. Így mondtam neki, hogy minket nem, de a zsákot örömmel venném, ha elvinné. Na jó, ezt nem ilyen igényes szófordulattal mondtam, de a lényeg, hogy megértette. Nagy segítség volt számomra, hogy nem nekem kellett cipelni azt a rengeteg cuccot háton.

A taxit egyébként itt fejenként mérik. Ez számomra furcsa és érthetetlen. Azt nem tudom, hogy az árak konstansak-e vagy fejenként csökkennek. Nem pontosan értem miért kerül 2x annyiba elhozni 2 embert, mint egyet. Persze, ha úgy nézem, hogy ez egy szolgáltatás, és ha mindkettőnket kiszolgálnak, akkor az többe kerül, akkor értem. Ha viszont úgy nézem, hogy a sofőr a megtett fuvarokból él, akkor kevésbé értem.

Másnap volt egy olyan taxi, amiből kiszállt három ember a céljánál, a benne levő 5! ember pedig folytatta az utazást. Miért a felkiáltójel? Mert egy egyszerű, ötszemélyes személyautóról beszélek.

Itt egyébként teljesen megszokottnak tűnik, hogy a taxik felvesznek utasokat a meglévők mellé, illetve többen indulnak el különböző végcélok felé egy autóval, és mindenki máshol száll ki. Ez szintén elég szokatlan az én számomra.

Apróságok

Az egyik nap egy pár esküdött. A képen a templom feldíszített bejáratát  örökítettem meg.

Esküvői díszben

Alkotás

A kempingben építkezés folyt, egy kis maradék anyagból egy szög és egy kő segítségével Dávid alkotott.

Alkotás

Útitársak

Békésen sétálgató tehenek mellett haladtunk el időnként. Néha elgondolkozva, hogy amikor nincs közöttünk kerítés, akkor vajon mit fogunk egymáshoz szólni. Szerencsére nem beszélgettünk, hanem békésen elsétálgattunk egymás mellett.

Állati útitárs

Kosz

Nicaraguában az egyik buszállomáson vártunk a buszra, miközben az az érzésem támadt, hogy itt aztán tényleg össze kellene szedni a szemetet. Vajon, ha elkezdeném , csatlakoznának hozzám az emberek? Végül nem kezdtem bele a műveletbe. A képen nem annyira látszik a szemét, de van belőle bőven. Egyébként a buszállomás egybe van épülve a piaccal, a busz alig tud bemenni a nyüzsgő piac miatt a kocsiállásba. Legalábbis napközben nem, délután már üres a a hely.

Rivas - buszállomás

A buszállomáson/piacon lévő tábla felirata azt mondja, hogy Nicaragua a világ 2. helye, ahol a nem dobják az emberek a szemetesbe a szemetet. Valamint felhívja a figyelmet ennek a környezeti hatásaira, valamint, hogy tedd meg Nicaraguáért, hogy pl. nem dobod ki a szemetet az ablakon.
A buszon az egyik utas, miután megette, amit vásárolt az árusoktól, azon mozdulattal, gondolkodás nélkül dobta ki a szemetet az ablakon. És ezt mások is megteszik, mert az út mentén elképesztő mennyiségű szemét sokasodott, neylonszatyrok, műanyag palackok, minden, ami könnyű és a szél össze-vissza hordja.

Felhívás szemetelés ellen - Rivas buszállomás

 

Egy tengerparti lény

Már nem él szerintem, kisodorta a víz. Több ilyet is láttunk a parton.

Tengerparti élőlény

Játszótér Managuában

Managua játszótér

Kedvencem : Utazás az autópályán

A buszból készítettem a felvételt telefonnal. Ami a lényeg, az a busz előtt közlekedő jármű. A rakodótérbe berakott 2 padon ülnek az emberek, akinek pedig nincs kedve ülni, az áll. Közben pedig félig kilóg az autóból. (Erről korábban itt írtam.)
 

Fő a biztonság

Alkotás 2

Rajzoltam egy kőre, hogy a többi strandoló is okosabb legyen egy bölcsességgel.
És építettem mellé egy kis kavicshegyet is.

 Hordozd belül a napot és nem számít, ha kint esik az eső!

Legközelebb viszünk faragót is. Ez alkalommal csak tompa ceruzák álltak rendelkezésemre. Már amelyiknek volt hegye.

Korábbi Nicaraguai élményeinket itt tudod elolvasni.

                                                       x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez iratkozz fel e-mail értesítésre. Kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot. Ezután nézd meg a postafiókodat, majd kattints a levélben levő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jelenik meg, ezért írtam az útmutatót.)