Sakkverseny és lábsztori

Sakkverseny

Herediában töltöttünk az elmúlt héten négy napot. A fiúk a Costa Ricai Nemzeti Sakkversenyen indultak. Előre tudtuk, hogy nem lehetnek nemzeti bajnokok a versenyen, tekintettel arra, hogy nem állampolgárok, viszont akár meg is nyerhetik a versenyt. Nagy várakozással indultunk hát neki a ennek az erőpróbának.

Mi tetszik nekem a sakkversenyen? Hogy lehet a sakkverseny izgalmas? Mi zajlik az asztal felett és alatt? Ezekről írok néhány gondolatot.

 

A kezdetek

A sakkverseny Herediában került megrendezésre, az egyik tartomány vagy megye, nem tudom, hogy hívják ezt itt, fővárosában. (Amióta járások is vannak Magyarországon, azóta ott sem tudok eligazodni a közigazgatási dolgokban) Mivel 4 napos volt a verseny, egy családnál szálltunk meg. (Erről majd később írok.)

Csütörtökön reggel kezdődött a verseny, amit egy helyi iskolában tartottak. Belépve meglepett a látvány, ugyanis ekkora (méretű) versenyen még nem vettek részt a gyerekek. A tornaterem tele volt sakkasztalokkal, amik már várták a gyerekeket. Ez a látvány fogadott.

Costa Rica Nemzeti Sakkbajnokság

Megkérdeztük a verseny szervezőit néhány szabályról (szerencsére akadtak olyanok, akik jól beszéltek angolul), majd a gyerekek megkeresték az első játszma asztalát és leültek. Mi pedig készenlétben álltunk, ha szükség van a segítségünkre az esetleges nyelvi akadályok leküzdésére, akkor kéznél legyünk. (Erre csak egy alkalommal került sor, a többi alkalommal nélkülünk is megoldották a bíróval és az ellenféllel a kérdéses helyzeteket.)

Sakkversenyről az én szemszögemből

A sakkversenyeken azt szeretem nagyon, hogy a gyerekek teljesen önállóak.
Minden a játékosok, jelen esetben a gyerekek felelőssége. A versenyzők fegyelmezetten keresik, hogy melyik asztalnál játsszák a következő játszmát, ők kezelik a sakkórát, az ő felelősségük, hogy a játék kezdetekor a bábuk helyesen legyenek felállítva, figyelnek a szabályok betartására, vitás esetekben pedig jeleznek a bírónak. A bíró pedig nem avatkozik be a meccsbe, a vitás kérdésekben elsősorban közvetítőként lép fel. Csak akkor avatkozik közbe, ha ez mindenképpen elkerülhetetlen. A gyerekek döntik el, hogy mikor van vége a meccsnek, értem ez alatt, ha nincs matt, akkor döntetlenben megegyeznek, esetleg az egyik fél feladja. Jelzik a bírónak, hogy befejezték a meccset, és ki nyert. A bíró pedig feljegyzi a megegyezés eredményét.

A döntő játszma Costa Rica sub10 kategória bajnoka ellen

A bíró nem szólhat bele a meccsbe, még akkor sem, ha a gyerekek mattot jeleznek, a bíró pedig látja, hogy innen még el lehetne lépni. Ha a játékosok megegyeznek abban, hogy mi a meccs vége és egyetértenek abban, hogy ki nyert, a bíró nem szól(hat) bele. 
A gyerekek játék után visszaállítják alaphelyzetbe a bábukat, energiatakarékosság céljából kikapcsolják a sakkórát és elhagyják a játékteret.
Teljesen önállóak, elismerik a döntéseiket, az eredményeiket. Ez nagyon tetszik nekem. (Bár persze lehet, hogy ez minden egyéb versenyen is így van, nekem nincs mással tapasztalatom. De sajnos azt veszem észre, hogy pl. az iskolákban és a családokban sokszor másként tekintenek az önállóság és a felelősség kérdésére.)

Első forduló

Magyarországon vettünk részt olyan sakkversenyen, ahol a szülőket ki kellett küldeni a teremből, mert egyszerűen nem hagyták a gyerekeket játszani. Beleszóltak a játékba, időnként pofákat vágtak egy-egy kevésbé jól sikerült lépés után. Volt olyan szülő, aki a vereség után vigasztalta, biztatta a gyerekeket, de volt olyan is, aki leszidta az elszomorodott gyereket, hogy hogy lehetett kikapni egy ilyen alacsony pontszámú ellenféltől, mint akivel most játszott. Ezeken mindig elképedek. (Lehet, hogy itt is volt ilyen, csak nem értettem a beszédüket…. Bár nem vettem észre olyan jelenetet, ahol a partit vesztett gyereket a szülő ne támogatta volna érzelmileg.) Azon is meglepődök, ha valaki úgy próbálja vigasztalni a gyereket, hogy nem baj, mert nem fontos, (hiszen a gyereknek nyilván fontos, ha egyszer ott van) és azon is, aki szinte leszidja, hogy hogy lehetett ezt meg azt a lépést elnézni, és egy ilyen ellenféltől kikapni. Csak sajnálni tudom ezeket a gyerekeket. Úgy gondolom, hogy ezzel teljesen el lehet venni a gyereknek mind a kedvét, mind az önbecsülését, de egyáltalán nem lehet jobb teljesítményre ösztönözni őt, mint ahogy az feltehetően a szülők szándéka. Legfeljebb a megfelelési kényszert lehet így erősíteni. (De ez csak egy elképzelés részemről.)

Játék közben jut idő egy mosolyra a fotósnak

A játék során a legizgalmasabb a kicsiket látni, akik időnként alig érik fel a sakkasztalt, a lábukon ülnek, mert alacsony nekik a szék. De még így is van, hogy ahhoz, hogy a tábla távoli végén tudjanak lépni, fel kell állniuk, hogy elérjék a bábukat.
Sajnos nem sikerült jó felvételt csinálni róla, de a képen a kislány pont ilyen kicsi, hogy fel sem érné az asztalt, ha nem ülne a lábán.

Legkisebbek játéka

A verseny

Ezen a versenyen 1 óra játékidővel indultak a játékosok és minden lépésnél kaptak plusz 30 másodperc játékidőt. A mi gyerekeink számára újdonság volt, hogy írni kellett a meccset. Tudják írni, de nem szokták. Szerencsére ez nem okozott fennakadást. Ádám is csak az egyik meccsét nem írta, mert addigra elfáradt, a többit szépen feljegyezte. Itt megnézhetitek Dávid egyik izgalmas játszmáját a versenyen. (A jobb alsó résen a "lejátszás" gombra kattintva tudtok végigmenni a lépéseken.)


A verseny nagyon izgalmas volt. Sosem gondoltam, hogy ezt fogom mondani egy sakkversenyről. Az első nap 3 forduló volt, majd utána minden nap 2. A fiúk nagyon jól szerepeltek, végig izgultak, és a végén egyre nehezebb ellenfeleket kaptak, így egyre komolyabb kihívásoknak kellett megfelelni.
A 9 fordulóból Dávid a 7. végéig veretlen volt, amikor is kikapott. Az addig veretlen és amiatt a legtöbb ponttal rendelkező pozíció így megingott és most már még inkább számított az utolsó forduló.
 

Kezdésre várva

Ádám 5 győzelem és 2 vereség után még harcban állt a 3. helyért. A 3. hely még az utolsó győzelme után sem volt biztos, hiába nyerte a játszmát. Ennek az az oka, hogy a verseny svájci rendszerű, aminek lényege röviden az, hogy nem csak attól függ a végeredmény, hogy hány nyert meccsed van, hiszen több játékosnak is lehet ez alapján ugyanannyi pontszáma, hanem attól is, hogy milyen erős ellenfeleid voltak. Tehát döntetlen esetén megnézik, hogy milyen ellenfelekkel játszott a játékos, és akinek erősebb ellenfelei voltak, az nyer.  (Akit érdekel a svájci rendszer működése röviden, itt elolvashatja.) Emiatt van az, hogy az utolsó pillanatig nem lehet tudni holtverseny esetén, hogy ki nyerte a játékot.

Játszma közben

Eredmények

A 4 napos nagyszerű küzdés után Dávid a 10 év alatti fiúk korosztályát és a 10 év alattiak összesített versenyét is megnyerte.

Dávid az első helyezettnek járó oklevéllel (a hazaiak kupát kaptak)

Ádám a 8 év korosztály kategóriában 4. helyet ért el, 8 év alatti fiúk kategóriában pedig 3. helyezés lett.

Ádám a 4. helyezettnek járó oklevéllel

Külön érdekes, hogy minden korcsoporton belül két kategóriában hirdettek eredmény, az adott korcsoport összetett bajnokai (fiú-lány együtt) és lány kategóriában. A fiú kategória kimaradt.

A fiúk nagyon örültek az eredményeknek, és nagyon büszke vagyok rájuk, amiért kitartóan küzdöttek a versenyen, és a vereségeket feldolgozva újult erővel ültek neki az újabb fordulóknak.

Játszmák között

A versenynek nagyon jó hangulata volt. Ahogy írtam, egy herediai iskolában volt, és mivel sokan messzebbről jöttek, ezért sokan a suliban is töltötték a 4 napot. A meccsek között előkerültek a különböző játékok: legó, jenga, körjátékok, természetesen a telefonok, tabletek és nyilván a sakktáblák sem maradhattak ki. A gyerekek visszajátszották a meccseket, ha az arra érdemes volt, illetve egymás ellen újabb meccseket játszottak, korosztályukkal és másokkal is. A fiúk is részt vettek ezekben, a szerény spanyol tudásukat bevetve. Legóztak, sakkoztak a szünetekben és a közeli parkban fociztak.

Legózás a szünetben

Játék a meccsek között

Jó volt, hogy mindent meg tudtunk beszélni a szervezőkkel és a játékosokkal is, mert mindig akadt valaki, aki tudott angolul, ha pedig nem, akkor akadt valaki aki segített közvetíteni. Találkoztunk olyan apukával, akinek a szülei magyarok, és volt egy kanadai kislány is a versenyzők között. Jó volt használni erősen hiányos spanyoltudásomat, és nagyon jó volt érezni, amikor a hallgató fél nagyra értékelte azon törekvésemet, hogy próbálom spanyolul kifejezni magam. (Általában, ha valamit el kell intézni, akkor azzal a kérdéssel indítok, hogy "Do you speak english?", mert az könnyebben megy. De időnként nem teszem fel, vagy nem megyek sokra vele.)
Ez főleg a piacon eredményezett mókás helyzetet. Nehéz volt elmondani, hogy kérünk 10 dkg lekvárt. Mert a dekát nem igazán ismerik, a tized kg-ot nem tudom mondani, és csak utána jutott eszünkbe, hogy ez ugyanannyi, mint 100 g. És mire kinyögtük, hogy mit és mennyit kérünk, akkor a következő kérdést már angolul tette fel fülig érő mosollyal az eladó.

Végül a lábsztori

Amint írtam az asztalon zajlik a meccs, látni a gondolkodó arcokat, látni a csapdába belesétáló ellenfél elkeseredett arcát, valamint a csapdát állító örömteli arcát. Látni, ahogy nagyon komolyan kezelik a játékosok a sakkórát és írják a meccset. A végén jeleznek a bírónak, aláírják a játszmalapokat, felállítják a bábukat, és elmennek a játéktérről.

Az asztal alatt pedig zajlik a lábsztori. A gyerekek lába szinte külön életet élet. Nagyon sokan lóbálják a lábukat, de van, aki szinte táncot lejt az asztal alatt. Az alábbi videó utolsó pár másodpercében sikerült egy ilyen „táncot” rögzítenem.

Nagyon jó élmény volt számunkra a verseny. A legjobban engem mindig újra és újra az lep meg, hogy mennyire zökkenőmentesen tudják a gyerekek, (nem csak a mieink, hanem úgy általában véve a gyerekek) kezelni azt, hogy nem beszélnek közös nyelvet. Mi felnőttek pedig gyakran még a közös nyelv ellenére sem találjuk meg a közös hangot.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Ha érdekel a folytatás, kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről e-mailben. Ehhez iratkozz fel e-mail értesítésre. Kattints a lap tetején lévő feliratkozás gombra, írd be az e-mail címed és az ellenőrzőkódot. Ezután nézd meg a postafiókodat, majd kattints a levélben levő linkre és kész. (Nekem mindez angolul jelenik meg, ezért írtam az útmutatót.)