Indulás - Prága
Ma már úgy tűnik ezer éve volt, pedig alig két hete. Legalábbis mire ez a bejegyzés végleges formát ölt, addigra meglesz a 2 hét :)
Utazásunk első megállója Prága volt, ahová Kassán keresztül vezetett az út.
Álltam este 10-kor a kassai vasútállomáson, a fiúk elmentek megnézni, hogy honnan indul a vonat Prágába. Épp hallgattam, hogy milyen vonatok mennek, mikor és hova. Meglehetősen keveset értettem belőle, mert szlovákul mondták be az információkat. Azon tűnődtem, hogy milyen régen is voltam már küföldön, és milyen különös érzés az, amikor körülöttem mindenki idegen nyelven beszél. Még akkor is különös, ha beszélem azt az idegen nyelvet, hát még ha nem. Nos, a szlovákot nem beszélem, kivéve egy-két szót, amit gyerekkorom egyetlen, Miskolcon is fogható zenei csatornáján, a ROCK FM rádión tanultam. Meg amit felismerek az orosz alapján. (Egyébként tudok zeneszámot kérni rádiós kívánságműsorban szlovákul a rádiózás hatására :) És szlovák ismerősöm még meg is dícsért, hogy milyen jó a kiejtésem :-) )
Ahogy ott álltam a nagy halom csomag mellett, odajött hozzám egy vasutas, és kérdezett valamit. Természetesen szlovákul. Olyannyira meglepett a gondolataim közepette, hogy alig tudtam neki válaszolni. Mármint hirtelen se németül, se angolul nem tudtam neki normálisan elmondani, hogy nem beszélek szlovákul. Erre megkérdezte angolul, hogy melyik vonatra várok, és még mindig kicsit révetegen német-angol keverékkel válaszoltam neki. Pedig ezt a kérdést alapszinten tanuljuk/tanítjuk nyelvekből :)
8 óra éjszakai vonatozást követően érkeztünk meg Prágába. Gondoltuk milyen jó lesz, mert egész nap csavaroghatunk a városban, este pedig alszunk egy nagyot. Hát ez nem így lett. Ugyanis a vonaton nem egymás mellé szóltak a jegyeink, viszont egy kupacba ültünk le először. Így figyelni kellett, hogy mikor jönnek a hely tulajdonosai, hogy egyezkedni tudjunk a helyekről. Az utolsó utastárs hajnali 3-kor szállt fel a vonatra, így alvás addig nem volt, utána pedig nem ment.
Érdekes, hogy a 800 km-es vonatúton senki nem kérte el a jegyünket. Az a feltételezésem, hogy az elfoglalt helyek alapján azonosították be, hogy van-e potyautas. Az én jegyemet kérte el egyedül az utaskísérő, gondolom azért, mert elég messze ültem a számomra kijelölt helytől.
Az korai érkezés után nyakunkba vettük a várost.
Előzetesen az iranypraga.hu oldalon néztem meg, hogy mik is a prágai "kötelezők". Rövid, velős leírás van az ott kiválasztott látnivalókkal kapcsolatban. Akit érdekel kattintson. :)
Útikalauzt nem akarok írni, abból van jobb is, mint amit tudnék. Inkább azt szeretném leírni, hogy mi mit láttunk és tartottunk említésre méltónak. A képeim többnyire telefonnal készültek, kevés beállítás lehetséges a telefonon, illetve nem is nagyon foglalkoztam vele, hogy állítgassam. Szóval amit az automata beállítás csinált, azt osztom meg.
A kissé hideg, és meglehetősen szeles városban először ezeket a "kötelező" látnivalókat néztük meg. Nem céltudatosan, de végül elég sok szembejött velünk.
Úton az Óváros tér felé rábukkantunk a világ legrégebben működő csillagászati órájára, az Orloj-ra. 1410-ben épült., azóta működik folyamatosan. Pont jókor érkeztünk mert csak pár percet kellett várni arra, hogy az óra "bemutassa" amit tud. Az én képemen nem nagyon látszik, de a csontváz az alsó "számlap" mellett elkezd húzgálni egy madzagot, -meglepő módon ezt a mozgást nem adja vissza a kép :-) - és közben megjelennek fent az apostolok. A wikipedian németül elég sok infót olvashat róla az ember és jó képek is vannak mellékelve.
Az Orloj melletti téren Prága egy nagy turistahalmaznak tűnt. Legalább 3 turistacsoport volt körülöttünk, és a szám csak tovább növekedett, ahogy sétáltunk a városban. Szerintem ha nem lett volna ott turista, teljesen üres lett volna a tér. Így meglehetősen zsúfolt volt. Olyan érzésem volt, hogy mindenki csak rohanja végig a kötelezőket, és az idegenvezetők "végeláthatatlan" információit hallgatja. Szerintem ezeket fel sem lehet fogni ennyi idő alatt. Legalábbis nekem még sosem sikerült egy városnézés során a rázúduló információáradatból túl sokat megjegyeznem. Párizsban és Rómában volt részem szervezett, idegenvezetős utazáson végigfutni a kötelezőket. Nagyon élveztem, és jó volt látni ezeket, jó volt ott lenni, de az információknak csak töredékét jegyzetem meg. Igaz nem is arra, inkább az élményre koncentráltam.
Mindenesetre érdekes volt elcsípni az idegenvezetők egy-egy mondatát. (Szerintem fel se tűnt volna nekik, ha csatlakozunk a csapathoz. Bár ma már kissé modernebb formában zajlik ez, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt, amikor az idegenvezető megpróbálta túlkiabálni a környezet zajait. Ma inkább a mikrofonba beszélős, fülhallgatós megoldás a népszerű, ahol csak a turisták kiabálnak, mert nekik csak fülhallgatójuk van, mikrofon nincs.)
Így hallottam azt az információt, hogy az óra egyetlen "hibája", hogy geocentrikus (földközéppontú) világkép szerint lett megalkotva. Ami ugye csak mai szemmel nézve "hiba", hiszen az akkoriban elfogadott, legmodernebb világkép szerint készült. Az eggyel modernebb nézet, a heliocentrikus -napközéppontú-világképet ugyanis csak később, Kopernikusz alkotta meg, aki 1473-ban született.
És juhéééé, tanulás! Geocentrikus és heliocentrikus világkép. Megbeszéltük röviden a lényegét. Aztán folytattuk az utunkat tovább.
Útközben elhaladtunk a lógó férfi alatt.
A lógó férfi miatt, aki egyébként Freud, állítólag már többször is kihívták a rendőrséget, mert azt hitték valaki le akar ugrani. Én közel sem éreztem annyira élethűnek a szobrot. Bár azt meg kell hagyni, alkonyatkor nem kizárt, hogy eléggé élethűnek tűnik az alkotás. Székesfehérváron az udvari bolond jutott eszembe róla a könyvesbolt felett.
A híd az 1300-as években épült annak a hídnak az alapjaira, ami itt állt korábban, csak elmosta a jeges ár. Ma csak gyalogosok közlekedhetnek rajta. A híd és környéke Prága két arcát mutatja. A rengeteg turista és árus között, akik a híd pezsgő életét biztosítják (árusok, zenészek, rajzolók, élő szobrok, "idegenvezetett" csoportok) feltűnnek a koldusok, akik könyörgő vagy éppen elgyötört pózokban alamizsnáért esedeznek. Szomorú kettősség ez.
Nem néztünk be egyetlen múzeumba, templomba sem, erre kevés lett volna a 2 rohanós nap, és talán túl sok is lett volna gyerekekkel. Néhány dolog amit láttunk, képekben.
Megbeszéltük közben, hogy Franz Kafka német nyelven alkotó cseh születésű író volt.
Említettem nekik, hogy ő írta az Átváltozás című művet és megbeszéltük, vajon lehet-e köze a műnek a szoborhoz. Szóval tanultunk egy kis irodalmat :)
A képen a szobor 4 állása.
Prága Eiffel-tornya. Ugyanis néhány Párizsba látogató embernek megtetszett az ottani torony és úgy döntöttek, hogy nekik is kell egy ilyen. És megépítették a sajátjukat. Ami lényegesen kisebb, mint az eredeti, mert csak 63,5 méter magas, mégis magasabban van, mint az Eiffel torony, hiszen egy dombra épült.
Indulás
 |
| Prága - villamosból |
Álltam este 10-kor a kassai vasútállomáson, a fiúk elmentek megnézni, hogy honnan indul a vonat Prágába. Épp hallgattam, hogy milyen vonatok mennek, mikor és hova. Meglehetősen keveset értettem belőle, mert szlovákul mondták be az információkat. Azon tűnődtem, hogy milyen régen is voltam már küföldön, és milyen különös érzés az, amikor körülöttem mindenki idegen nyelven beszél. Még akkor is különös, ha beszélem azt az idegen nyelvet, hát még ha nem. Nos, a szlovákot nem beszélem, kivéve egy-két szót, amit gyerekkorom egyetlen, Miskolcon is fogható zenei csatornáján, a ROCK FM rádión tanultam. Meg amit felismerek az orosz alapján. (Egyébként tudok zeneszámot kérni rádiós kívánságműsorban szlovákul a rádiózás hatására :) És szlovák ismerősöm még meg is dícsért, hogy milyen jó a kiejtésem :-) )
Ahogy ott álltam a nagy halom csomag mellett, odajött hozzám egy vasutas, és kérdezett valamit. Természetesen szlovákul. Olyannyira meglepett a gondolataim közepette, hogy alig tudtam neki válaszolni. Mármint hirtelen se németül, se angolul nem tudtam neki normálisan elmondani, hogy nem beszélek szlovákul. Erre megkérdezte angolul, hogy melyik vonatra várok, és még mindig kicsit révetegen német-angol keverékkel válaszoltam neki. Pedig ezt a kérdést alapszinten tanuljuk/tanítjuk nyelvekből :)
Érkezés
8 óra éjszakai vonatozást követően érkeztünk meg Prágába. Gondoltuk milyen jó lesz, mert egész nap csavaroghatunk a városban, este pedig alszunk egy nagyot. Hát ez nem így lett. Ugyanis a vonaton nem egymás mellé szóltak a jegyeink, viszont egy kupacba ültünk le először. Így figyelni kellett, hogy mikor jönnek a hely tulajdonosai, hogy egyezkedni tudjunk a helyekről. Az utolsó utastárs hajnali 3-kor szállt fel a vonatra, így alvás addig nem volt, utána pedig nem ment.Érdekes, hogy a 800 km-es vonatúton senki nem kérte el a jegyünket. Az a feltételezésem, hogy az elfoglalt helyek alapján azonosították be, hogy van-e potyautas. Az én jegyemet kérte el egyedül az utaskísérő, gondolom azért, mert elég messze ültem a számomra kijelölt helytől.
Az korai érkezés után nyakunkba vettük a várost.
Előzetesen az iranypraga.hu oldalon néztem meg, hogy mik is a prágai "kötelezők". Rövid, velős leírás van az ott kiválasztott látnivalókkal kapcsolatban. Akit érdekel kattintson. :)
Útikalauzt nem akarok írni, abból van jobb is, mint amit tudnék. Inkább azt szeretném leírni, hogy mi mit láttunk és tartottunk említésre méltónak. A képeim többnyire telefonnal készültek, kevés beállítás lehetséges a telefonon, illetve nem is nagyon foglalkoztam vele, hogy állítgassam. Szóval amit az automata beállítás csinált, azt osztom meg.
A kissé hideg, és meglehetősen szeles városban először ezeket a "kötelező" látnivalókat néztük meg. Nem céltudatosan, de végül elég sok szembejött velünk.
Orloj
Úton az Óváros tér felé rábukkantunk a világ legrégebben működő csillagászati órájára, az Orloj-ra. 1410-ben épült., azóta működik folyamatosan. Pont jókor érkeztünk mert csak pár percet kellett várni arra, hogy az óra "bemutassa" amit tud. Az én képemen nem nagyon látszik, de a csontváz az alsó "számlap" mellett elkezd húzgálni egy madzagot, -meglepő módon ezt a mozgást nem adja vissza a kép :-) - és közben megjelennek fent az apostolok. A wikipedian németül elég sok infót olvashat róla az ember és jó képek is vannak mellékelve.Az Orloj melletti téren Prága egy nagy turistahalmaznak tűnt. Legalább 3 turistacsoport volt körülöttünk, és a szám csak tovább növekedett, ahogy sétáltunk a városban. Szerintem ha nem lett volna ott turista, teljesen üres lett volna a tér. Így meglehetősen zsúfolt volt. Olyan érzésem volt, hogy mindenki csak rohanja végig a kötelezőket, és az idegenvezetők "végeláthatatlan" információit hallgatja. Szerintem ezeket fel sem lehet fogni ennyi idő alatt. Legalábbis nekem még sosem sikerült egy városnézés során a rázúduló információáradatból túl sokat megjegyeznem. Párizsban és Rómában volt részem szervezett, idegenvezetős utazáson végigfutni a kötelezőket. Nagyon élveztem, és jó volt látni ezeket, jó volt ott lenni, de az információknak csak töredékét jegyzetem meg. Igaz nem is arra, inkább az élményre koncentráltam.
Mindenesetre érdekes volt elcsípni az idegenvezetők egy-egy mondatát. (Szerintem fel se tűnt volna nekik, ha csatlakozunk a csapathoz. Bár ma már kissé modernebb formában zajlik ez, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt, amikor az idegenvezető megpróbálta túlkiabálni a környezet zajait. Ma inkább a mikrofonba beszélős, fülhallgatós megoldás a népszerű, ahol csak a turisták kiabálnak, mert nekik csak fülhallgatójuk van, mikrofon nincs.)
Így hallottam azt az információt, hogy az óra egyetlen "hibája", hogy geocentrikus (földközéppontú) világkép szerint lett megalkotva. Ami ugye csak mai szemmel nézve "hiba", hiszen az akkoriban elfogadott, legmodernebb világkép szerint készült. Az eggyel modernebb nézet, a heliocentrikus -napközéppontú-világképet ugyanis csak később, Kopernikusz alkotta meg, aki 1473-ban született.
És juhéééé, tanulás! Geocentrikus és heliocentrikus világkép. Megbeszéltük röviden a lényegét. Aztán folytattuk az utunkat tovább.
Óváros tér - a rengeteg turistával
Lógó férfi
Útközben elhaladtunk a lógó férfi alatt.
A lógó férfi miatt, aki egyébként Freud, állítólag már többször is kihívták a rendőrséget, mert azt hitték valaki le akar ugrani. Én közel sem éreztem annyira élethűnek a szobrot. Bár azt meg kell hagyni, alkonyatkor nem kizárt, hogy eléggé élethűnek tűnik az alkotás. Székesfehérváron az udvari bolond jutott eszembe róla a könyvesbolt felett.
Károly híd - az egyik legismertebb nevezetesség
A híd az 1300-as években épült annak a hídnak az alapjaira, ami itt állt korábban, csak elmosta a jeges ár. Ma csak gyalogosok közlekedhetnek rajta. A híd és környéke Prága két arcát mutatja. A rengeteg turista és árus között, akik a híd pezsgő életét biztosítják (árusok, zenészek, rajzolók, élő szobrok, "idegenvezetett" csoportok) feltűnnek a koldusok, akik könyörgő vagy éppen elgyötört pózokban alamizsnáért esedeznek. Szomorú kettősség ez.
Nem néztünk be egyetlen múzeumba, templomba sem, erre kevés lett volna a 2 rohanós nap, és talán túl sok is lett volna gyerekekkel. Néhány dolog amit láttunk, képekben.
Egy épület a Károly híd közelében
Tyn templom
főtérről takarásban
és szemből
Néhány utcakép, csak úgy
Régi az újban
És még egy
A képen egy plaza fala - belülről
Nem mindennapi és izgalmas
Átlátszó mozgólépcső
Macskakő
Állítólag Prágában rengeteg a macskakő. És valóban sok út és járda van macskakővel lerakva. Tényleg sok van, ha az ember tudatosan nézi. És gyakran változik a mintázata. Néhányat lefotóztam.Kafka-szobor
A gyerekek kedvence a mozgó Kafka-szobor. A szobor egymásra helyezett elemekből épül fel, amik egymáson el tudnak fordulni. Így Kafka folyamatosan átváltozik, és negyed fordulattal elfordítja a fejét. Nem egyszerre, hanem az elemek látszólag kaotikusan mozognak, és végül megállapodnak egy-egy negyed fordulattal arrébb.Megbeszéltük közben, hogy Franz Kafka német nyelven alkotó cseh születésű író volt.
Említettem nekik, hogy ő írta az Átváltozás című művet és megbeszéltük, vajon lehet-e köze a műnek a szoborhoz. Szóval tanultunk egy kis irodalmat :)
A képen a szobor 4 állása.
A Petrini torony
Prága Eiffel-tornya. Ugyanis néhány Párizsba látogató embernek megtetszett az ottani torony és úgy döntöttek, hogy nekik is kell egy ilyen. És megépítették a sajátjukat. Ami lényegesen kisebb, mint az eredeti, mert csak 63,5 méter magas, mégis magasabban van, mint az Eiffel torony, hiszen egy dombra épült.
Mi sajnos nem tudtuk megmászni, csak hegyet. Ugyanis a toronyban nem lehet se bankkártyával fizetni, se Euróval, semmi mással, csak koronával, és azt is csak készpénzben. A pénztáros hölgy mutogatott nekünk egy automatát, amiből fel tudunk venni készpénzt, de úgy gondoltam ezzel a tranzakcióval megdupláznánk a belépő árát, így ez most kimaradt. Egy ismert látnivalóval több, amit megnézhetünk, ha visszatérünk ide.
Közben kiszámoltuk, hogy melyik belépő éri meg jobban (van egy tükörlabirintus is a torony mellett), ha családi jegyet veszünk vagy ha egyenként vesszük a jegyeket. Hány forintnak megfelelő összeget fogunk vajon belépőjegyekre költeni. Tehát a matektanulás, összeadás, szorzás gyakorlása is megtörtént. Év eleji ismétlés :)
Este is tettünk egy sétát Prágában, és akkor éreztem, hogy ez bizony nagyon jó dolog. Akkor ragadott igazán magával az, hogy máshol vagyok, hogy jó ebben a zsongásban lenni egy kicsit, csak úgy nézelődni, észrevenni a részleteket, a helyi apró szépségeket. Akkor éreztem igazán, hogy erre 2 nap nem elég. (Nem mintha nem tudtam volna előre is.) Szóval Prága visszavár, van még felfedeznivaló benne.
2 nap után repülőre szálltunk, és elindultunk Amerikába.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése