TANULJUK A VILÁGOT

A napokban búcsút vettünk Esparzától, ahol az utóbbi 8 hónapot töltöttük. Amikor Costa Ricába jöttünk, úgy gondoltuk, hogy bérlünk egy házat vagy szobát pár napra valahol, ahol majd a bérbeadótól mindenféle hasznos tudnivalókat kérdezhetünk az itteni életről, közben pedig keresünk magunknak egy önálló házat vagy lakást, ahol hosszabb távon tudunk lakni. Dávid úgy akarta, hogy egy olyan házban lakjunk, aminek hatalmas a kertje, legyen benne mindenféle gyümölcs, mint pl banán, ananász, legyen benne medence, közel a tengerparthoz. Azt hiszem ennyi volt az elvárás lényegi része. Nem csekély elvárások... Mi lett ebből? Rövid visszatekintés a helyre, ahol eddig laktunk.

A mi ihletésünkre rendeztek egy sakkversenyt Alajuelaban. Egynapos verseny, 7 forduló, 20 perc + 5 másodperces meccsek. Dávid megnyerte, Ádám pedig 4. lett a 10 év alattiak kategóriában. Nagyon ügyesen küzdöttek mindketten. Egymás ellen is össze kellett mérni a fiúknak a tudásukat.

Mindig is nagyon tetszettek a tengerparton készült hatalmas homokvárak és homokszobrok. Van aki egy egész birodalmat képes felépíteni a parton, van aki kisebb, azonban részletgazdag várat teremt és van, aki szinte szobrászi részletességgel felépített homokszobrot alkot. Egyszer megpróbáltunk mi is egyet építeni egy szobrot, de még az alapokig sem jutottunk el. Hétvégén azonban vendégeink voltak és velük együtt alkottunk egy teknőst. Ha tudod, hogy hogy kell csinálni, nem is tűnik olyan bonyolultnak. Ha valakinek kedve támad tengerparton, Tisza-parton, esetleg egy homokos tó partján vagy egyszerűen egy homokozóban óriásszobrot építeni, annak álljon itt hozzá egy rövid útmutató. És hogy jön a képbe churchill? Erről a végén.

Kb 10 km-re lakunk az óceántól, így nem lett mindennapi programunk a lubickolás, és a parti séták sem válhattak gyakori tevékenységeink elemévé. Közel van ugyan, de odajutni kb. 1 órás program, vissza ugyanennyi, tehát nem az az eszembe jutott megmártózni, ugorjunk le a partra dolog. Az első találkozásunk a Csendes-óceánnal felettébb kiábrándító volt. Korábban az USÁban jártunk az Atlanti -Óceán partján, ami kellemes emléket hagyott bennünk, erről az alkalomról ez nem mondható el. Szerencsére vannak itt is szép számmal nagyon szép részek, elgondolkodtató, hogy ami nem az, az vajon miért. Mennyit tehet érte az ember vagy mennyire múlik ez a környezeten.

Ez a bejegyzés folyamatosan készült, már az első itt töltött napunk után be akartam tenni, de elakadtam vele.  Most kicsit kibővítve jöjjön. Találkozások az állatokkal. Barátságos iguána a teraszon, skorpió, pók a házban, madarak, békák többnyire a kertben. A képen Dávid épp egy leguánra vadászik.

Néhány napra elmentünk egy Uvita nevű településre. Uvita kb 200 km-re van tőlünk délre, mintegy 150 km-re a Panamai hátártól. A tengerparton fekszik. Azt hiszem leginkább egy unalmas kisváros jelzővel lehetne illetni, legalábbis, ami az én tapasztalataimat illeti. De a potenciál benne van a kisvárosban, hiszen 6-8 éve még út sem vezetett oda, most pedig már a város felé vezető utolsó 50 km is végig aszfaltozott. Valamint fellendülőben van az élet az infrastrukturán kívül is. Uvita kicsi, üres (bár az üres mindenkinek mást jelent), a tengerpartja szép és elképesztően hangos.